Megismerjük Buksit, a mindig ugráló kutyust
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis faluban egy kedves, barna foltos kutyus, akit mindenki csak Buksi néven ismert. Buksi még kiskorában került a faluba, amikor Panka, a mosolygós kislány hazavitte őt az erdő széléről. Attól a naptól kezdve Buksi egy igazi családtag lett, boldogan futkározott a kertben, és mindig ott volt, ha valaki megsimogatta vagy játszani hívta.
De Buksinak volt egy különös szokása: folyamatosan ugrált. Ugrált, ha örült, ugrált, ha játszani akart, sőt néha még akkor is, ha csak egy szál virág szállt el mellette a szélben. Panka és a szülei sokszor nevettek rajta: „Buksi, te vagy a legugrálóbb kutya a világon!” – mondta apuka.
Az ugrálás okai: miért szeretnek a kutyák szökdelni?
Egyik reggel, amikor Buksi már harmadszor ugrott fel Panka ölébe egyetlen percen belül, Panka elgondolkodott: „Miért is ugrálsz ennyit, Buksi?” Buksi vidáman csóválta a farkát és boldogan nyüszített. Mintha azt mondaná: „Az ugrálás az én játékos örömöm! Így mutatom meg, mennyire szeretlek titeket!”
Az állatorvos is eljött néha, és megfigyelte Buksit. „A kutyák ugrálása sokszor a szeretet jele,” magyarázta. „De néha az izgalom, vagy csak egyszerűen a mozgás iránti öröm is lehet az oka. Buksi egy igazán vidám kutyus!”
Mikor válik veszélyessé a túl sok ugrálás?
Egyik napon azonban Buksi egy kicsit túl magasra ugrott, mikor Panka labdát dobott neki. Rosszul ért földet, és egy pillanatra megszédült. Panka ijedten szaladt hozzá: „Jaj, Buksi, jól vagy?” Buksi felnézett, de most nem állt fel rögtön.
Anya gyorsan odament és megnyugtatta Pankát: „Ne aggódj, csak megijedt. No, Buksi, most pihenj egy kicsit!” Az állatorvos is megnézte Buksit. „A túl sok ugrálás ártalmas lehet, különösen ha Buksi nem figyel oda, és túl nagyot ugrik. Meg kell tanulnia, hogy néha lassítani is kell.”
Gazdik tapasztalatai: öröm és aggodalom egyszerre
Panka és a családja örült, hogy Buksi ilyen vidám, de most már néha aggódtak is érte. „Örülünk, hogy ennyire boldog – mondta apa –, de szeretnénk, ha épségben maradna.” Egyik este Panka odabújt Buksival: „Tudod, Buksi, nagyon szeretlek téged. Azért aggódom érted, mert a legjobb barátom vagy. Próbálj meg kevesebbet ugrálni, jó?”
Buksi úgy tűnt, megértette, és bár még mindig szívesen szökkent, már nem ugrott akkorát, mint korábban. Inkább futkározott, sétált, vagy összegömbölyödve pihent Panka lába mellett.
Tippek a kiegyensúlyozottabb kutyaélethez
Panka és a szülei megtanulták, hogy a szeretet nem csak a játékban, hanem az odafigyelésben is megmutatkozik. Minden nap hosszú sétákra mentek Buksival, ahol ugrálhatott, de mindig ügyeltek arra, hogy ne essen baja. Sokszor együtt labdáztak, de most már mindig figyeltek rá, hogy Buksi ne ugorjon túl magasat.
Panka megtanulta azt is, hogy ha igazán szeretjük a barátunkat – legyen az kutya vagy ember –, akkor figyelünk arra, mire van szüksége, és óvjuk őt. Így Buksi továbbra is boldogan élt a családdal, és mindenkit megtanított arra, hogy a szeretet és a gondoskodás mindig együtt jár.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese Buksiról, a kutyáról, aki túl sokat ugrott. Talán igaz volt, talán nem, de a szeretet és a törődés az igazi csoda minden mesében!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
