Az elefánt különös félelme: amikor jön a vihar
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szürke elefánt, akit Mambának hívtak. Mamba hatalmas füleivel, hosszú ormányával és kedves tekintetével mindenki kedvence volt a dzsungelben. A többi állat csodálta erejét és okosságát, ám volt egy dolog, ami miatt Mamba gyakran elbújt a fák sűrűjébe: rettegett a viharoktól.
Amikor a felhők összegyűltek az égen, és az első mennydörgés megszólalt, Mamba szíve hevesen dobogni kezdett. Ilyenkor reszketett a füle, és még a legapróbb bokor mögé is igyekezett elrejtőzni. A kiselefántok gyakran kérdezgették anyukájukat: „Miért bújik el Mamba, hiszen ő a legnagyobb az erdőben?”
Miért félhet egy ekkora állat a mennydörgéstől?
Egyik nap, amikor újabb vihar közeledett, a kíváncsi majom, Koko odaült Mamba mellé. Megsimogatta az elefánt ormányát, és halkan megkérdezte: „Mondd, Mamba, miért ijedsz meg ennyire a vihartól? Hiszen olyan erős vagy, hogy még a folyót is át tudod gázolni!”
Mamba sóhajtott. „Néha úgy érzem, a mennydörgés nagyobb nálam is. A villámok ijesztőek, a szél pedig olyan hangosan süvít, hogy azt hiszem, elsodor mindent, ami kedves nekem.”
Koko elmosolyodott. „Nekem is volt már, amitől féltem, például a sötétség. De rájöttem, hogy ilyenkor a barátaimra számíthatok.”
Az első viharélmény: hogyan kezdődött a rettegés
Aznap este, amikor a nap lebukott a hegyek mögött, Mamba egy régi emléket idézett fel. Kicsi volt még, amikor először találkozott viharral. Egyedül aludt az anyukája közelében, mikor egyszer csak hatalmas csattanás rázta meg az eget. Az eső zuhogott, a villámok cikáztak. Az apró Mamba megriadt, és úgy érezte, sosem lesz vége a félelemnek.
Azóta a vihar hangja minden alkalommal emlékeztette arra az éjszakára, mikor először érezte magát igazán kicsinek és védtelennek.
Barátok segítsége a félelem legyőzésében
Másnap reggel Koko, a majom, és Zuri, a kedves oroszlán is odamentek Mambához. „Tudod, Mamba, mi segíthetünk neked legyőzni a félelmet!” mondta Koko lelkesen. „Mi lenne, ha együtt várnánk meg a következő vihart?”
Zuri bólintott. „Együtt minden könnyebb. Ha akarod, hozzuk magunkkal Binti papagájt is – ő szeret énekelni, talán eltereli a figyelmedet.”
Mamba először bizonytalanul nézett rájuk, de aztán a barátai bátorító mosolya láttán bólintott. „Jó lenne nem egyedül lenni, amikor jön a vihar.”
Aznap délután, amikor az ég szürkére váltott, a három barát összegyűlt egy nagy fa alatt. Binti papagáj a faágon billegve dalolni kezdett, Zuri mesélt egy vicces történetet, Koko pedig különös grimaszokat vágott, hogy megnevettesse Mambát.
Az elefánt bátorsága: újra szembenéz a viharral
Hirtelen hatalmas mennydörgés rázta meg az eget. Mamba összerezzent, de most érezte, hogy nincsen egyedül. Koko megfogta a mancsát, Zuri a farkával átölelte, Binti pedig hangosabban énekelt. Mamba vett egy nagy levegőt, és kifújta az ormányán keresztül.
„Nem is olyan szörnyű ez a vihar, ha ti itt vagytok velem” – mondta halkan. A mennydörgés egyre távolodott, az eső csendesedett, és a felhők mögül előbújt a napfény. Mamba érezte, hogy valami megváltozott benne: már nem félt annyira, mint régen.
„Köszönöm, hogy itt voltatok velem” – mondta hálásan. „Most már tudom, hogy bármilyen nagy is legyen a vihar, a barátság még erősebb.”
A barátok nevetve ölelték át Mambát, és tudták, hogy mostantól együtt bátran fognak szembenézni minden viharral.
Így hát, kedves gyerekek, Mamba megtanulta, hogy a félelmek legyőzhetők szeretettel és barátsággal, és hogy együtt minden sokkal könnyebb.
Így történt, így lehetett, így volt vagy talán mégsem – ez bizony egy igazi mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
