A szivárványcsoda hercegnője legendájának eredete
Egyszer réges-régen, egy távoli birodalomban, ahol a hegyek csúcsát mindig puha, fehér felhők takarták, és az égbolt ragyogóbb volt, mint bárhol máshol a világon, élt egy különös hercegnő. A neve Lilla volt, de mindenki csak úgy hívta: a szivárványcsoda hercegnője. Születésének reggelén hét színű fény borította be a királyi palotát, és az emberek úgy hitték, Lilla szíve egy darabka szivárványból készült.
A király és a királyné boldogan nézték kislányukat, aki ahogy cseperedett, minden játékában és mosolyában megjelent a színek varázsa. A birodalom lakói hamarosan észrevették, hogy ahol Lilla megfordult, ott a virágok élénkebben nyíltak és a házak falán színes fényfoltok táncoltak. Mindenki szerette őt, hiszen a színei boldogságot és reményt hoztak.
Hogyan lett a hercegnő a színek védelmezője?
Egy szép tavaszi napon, amikor a kertben játszott, egyszer csak egy apró, szürke pillangó szállt az ujjára. Az állatka szomorúan nézett rá, és így szólt: „Hercegnő, a színek kezdenek halványulni a mi rétünkön. Elvesztettük a mosolyunkat, kérlek, segíts rajtunk!” Lilla megsajnálta a pillangót, és megígérte, hogy segít.
Elindult hát, hogy megkeresse az okát a színek eltűnésének. Útja során találkozott a barátaival, Zsomborral, a kíváncsi kis mókussal, és Lénával, a bátor kis nyuszival. Együtt indultak el a sötét erdőbe, ahol állítólag a színek ellensége, a Szürkeség lakozott.
– Ne féljetek! – mondta Lilla. – Együtt biztosan megtaláljuk a színeket, és visszahozzuk a mosolyt mindenki arcára!
A varázslatos birodalom és lakóinak mindennapjai
A birodalomban mindenki szerette a színeket. A néni a piacon színes gyümölcsöket árult, a bácsi a kemencében szivárványszínű kenyeret sütött. A gyerekek színes gyöngyöket fűztek, és az utcákon is vidám nevetés hallatszott.
Amikor azonban a színek halványulni kezdtek, a virágok elhervadtak, a gyümölcsök ízetlenek lettek, és a mosoly is eltűnt az emberek arcáról. Ezért mindenki nagyon reménykedett, hogy a hercegnő visszahozza a régi boldogságot.
Megküzdés a sötétséggel: a hercegnő próbái
Lilla és barátai egyre mélyebbre hatoltak a sötét erdőben. Odaát minden fekete és fehér volt, a madarak nem énekeltek, a patak sem csobogott. Egyszer csak egy óriási szürke felhő jelent meg előttük, és mély, dörmögő hangon megszólalt:
– Mit kerestek itt, ahol nincs helye a színeknek?
Lilla bátran előrelépett. – Azért jöttünk, hogy visszahozzuk a színeket az embereknek, az állatoknak, a virágoknak. A világ színek nélkül szomorú.
A Szürkeség felnevetett, de a hercegnő nem hátrált meg. Elővette a kis szivárványt, amit a szíve alatt őrzött, és így szólt:
– A szeretet és a barátság minden színnél erősebb.
Erre Zsombor megfogta Lilla kezét, Léna pedig a másik oldalán állt mellé. A három barát együtt mondta:
– Nincs olyan sötétség, amit a szeretet fénye el ne űzne!
A szivárvány ereje és a boldog befejezés titka
Abban a pillanatban a kis szivárvány fénye hatalmasra nőtt, és színes sugarak világították be az egész erdőt. A Szürkeség eltűnt, a virágok újra nyílni kezdtek, és a madarak is énekelni kezdtek. A színek visszatértek a birodalomba, és mindenki örömtáncba kezdett.
Lilla, Zsombor és Léna kézen fogva sétáltak haza, ahol az emberek boldogan fogadták őket. A király és a királyné büszkén nézték lányukat, aki megtanította mindenkinek, hogy a szeretet, a barátság és a jóság a legnagyobb erejük.
És így lett Lilla, a szivárványcsoda hercegnője, a színek igazi védelmezője.
Így volt, igaz volt, tán igaz se volt – de egy biztos: a szeretet és a jóság minden színt visszaad a világnak.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
