Bella, az elefánt és a titokzatos szappanbuborék
Egyszer réges-régen, a messzi-déli dzsungel sűrűjében élt egy aprócska elefánt, akit Bellának hívtak. Bella kicsi volt még, de kíváncsisága nagyobb volt, mint a legmagasabb pálmafa. Szerette a madarakat hallgatni, a folyóban pancsolni, és a barátaival játszani. Egy nap azonban olyan dolog történt, amitől még az öreg bölcs teknős is elámult volna.
Egyik reggel, amikor a nap sugarai arany hidat festettek a dzsungel fölé, Bella szokatlan illatot érzett. Olyan volt, mint amikor az eső után a frissen mosott levelek illata keveredik az édes gyümölcsökével. Bella az orrával követte az illatot, mígnem a tisztáson egy kis majmot látott, amint valami furcsát csinált.
Hogyan találkozott Bella a buborékok varázsával?
A kis majom, Moki, egy diónyi tálkából habot fújt, majd vidáman lengetett egy vékonyka pálcát. Hirtelen fénylő, színes gömbök szálltak a levegőbe. Bella először megijedt, hátrahőkölt, s ormányát a magasba emelte.
Mit csinálsz, Moki? – kérdezte óvatosan.
Szappanbuborékokat fújok! – felelte Moki, s közben egy hatalmas buborékot engedett fel az égbe. – Nézd csak, milyen szépek!
Bella csodálattal nézte a lebegő buborékokat, ahogyan a napfény színes szivárványokat rajzolt rájuk. Olyan könnyűnek tűntek, mintha varázslat tartaná őket fenn a levegőben.
Az első szappanbuborék: Bella reakciója
Bella óvatosan közelebb lépett, s megpróbált egy buborékot az ormányával elkapni. A buborék azonban kipukkant, s egy kis csepp víz csúszott le Bella ormán. Hirtelen nevetés tört ki belőle, olyan nagy, hogy a papagájok is felröppentek a közeli fáról.
Moki, ez csiklandoz! – kacagott Bella.
Próbáld ki te is! – biztatta Moki, és átadta Bellának a buborékfújót.
Bella ügyetlenül tartotta a pálcát az ormányával, de Moki megmutatta neki, hogyan kell belefújni a levegőt. Néhány próbálkozás után Bella is meglátta az első saját buborékját, amely a napfényben táncolt.
Buborék-kalandok a dzsungelben Bellával
Attól a naptól fogva Bella és Moki minden nap együtt buborékokat fújtak. A többi állat is hamarosan csatlakozott hozzájuk: jött Zizi, a zsiráf, Lili, a leopárd, még a félénk nyúl is. Mindenki élvezte a buborék varázsát.
Egy napon Bella különösen nagy buborékot fújt. Olyan nagy lett, hogy majdnem elrepült vele! A többiek nevetve figyelték, ahogy Bella futott a buborék után, de az mindig egy kicsit messzebb szállt.
Egyszer csak Lili, a leopárd, elszomorodott. Ő nem tudott buborékot fújni, mert a mancsával nem tudta megfogni a pálcát. Bella odament hozzá.
Ne szomorkodj, Lili, segítek neked – mondta kedvesen.
Odanyújtotta az ormányát, és úgy tartotta a pálcát, hogy Lili is belefújhasson. Lili boldogan fújt egy hatalmas buborékot, s a többiek tapsoltak örömükben. Ettől a naptól kezdve mindenki segített mindenkinek. Ha valakinek nem sikerült, a többiek rögtön ott voltak, hogy együtt próbálkozzanak.
Mit tanult Bella a szappanbuborékokról?
Napok múltán Bella rájött, hogy a buborékok nem csak játékot, hanem örömöt, barátságot és szeretetet is hoztak a dzsungelbe. Rájött arra is, hogy egyedül sok minden nehéz, de együtt, egymásra figyelve minden lehetséges. Megtanulta, hogy nem baj, ha valami elsőre nem sikerül, a lényeg, hogy próbáljuk meg újra, és ne adjuk fel.
Egy esős délután Bella az esőcseppek között is buborékot látott. Tudta már, hogy a buborékok gyorsan elszállnak, de az öröm, amit adnak, örökké megmarad a szívekben. Így lett Bella nemcsak okosabb, de még szeretőbb elefánt is.
Ez volt hát Bella, az elefánt és a szappanbuborék története. Aki szeretettel, türelemmel és segítőkészséggel fordul a barátaihoz, annak mindig vidáman ragyog majd az élete, mint a buborékok a napfényben.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
