Egyszer volt, hol nem volt, egy napsütötte réten, ahol a virágok mindennap táncoltak a szélben, élt egy különleges pillangó. Nem volt nagyobb, mint a harmatcsepp, de a szárnyai színpompásabbak voltak, mint bármelyik másik pillangóé. A neve Lilla volt. Lilla nem csak a virágokat szerette, hanem a csillagokat is. Minden este, amikor a mező elcsendesült és a sötétség bekúszott, Lilla a legmagasabb fűszálra ült, és csodálta az égbolton ragyogó csillagokat.
Egy este, amikor Lilla már majdnem elaludt, különös álmot látott. Egy tál csillogó, krémes puding lebegett előtte, amelynek tetején apró csillagok szikráztak. Lilla szíve gyorsabban vert az izgalomtól, ahogy megérezte az illatát. A puding fénylett, mintha maga az éjszaka szórta volna rá a csillagport.
Másnap reggel Lilla izgatottan mesélte el barátjának, a kis tücsöknek, mit álmodott. – Képzeld, csillagpudingot láttam álmomban! – mondta csillogó szemmel. – Csillagpudingot? Olyan biztosan nincs is! – csodálkozott a tücsök. – De én úgy érzem, valahol létezik! – felelte Lilla, és elhatározta, hogy megkeresi.
A pillangó egész nap a réten repkedett, mindenkit megkérdezett, hallottak-e már csillagpudingról. Az öreg méhecskétől a bölcs szitakötőig, mindenki azt mondta, ilyen csak álmokban létezik. Lilla azonban nem adta fel. Amikor leszállt az este, Lilla a legmagasabb napraforgó tetejéről nézett fel az égre. – Csillagok, hol találom a csillagpudingot? – súgta halkan.
Abban a pillanatban egy apró csillag kezdett lefelé táncolni az égről. Lilla meglepetten nézte, ahogy a csillag leereszkedik, és egy csendes hangot hallott: – Az álmok útja mindig ott vezet, ahol a szíved bátor – mondta a csillag. – Kövess engem! Lilla szíve megtelt örömmel és kíváncsisággal, és elindult a csillag után.
Fent, a csillagok között, Lilla úgy érezte, mintha álmodna. A csillagok suttogtak és nevetgéltek körülötte, lágyan ragyogtak, és megmutatták neki az álmok titkos ösvényét. – Minden álom akkor válik valóra, ha nem félsz követni – mondta az egyik csillag, és egy kis kanalat adott a pillangónak. – Ez a csillagkanál, csak vele keverheted ki a csillagpudingot.
Lilla hamarosan elérkezett egy különleges helyhez, ahol a csillagfény sűrűbb volt, mint bárhol máshol. Itt egy hatalmas üst állt, tele tejfehér fénnyel. – A csillagpuding titkos receptje egyszerű – mondta a vezető csillag. – Keverj bele egy csipet kíváncsiságot, egy marék szeretetet, és egy kiskanál bátorságot. Az üstben lévő fény az éjszaka legmélyebb álmaiból származik.
Lilla óvatosan beletette a hozzávalókat. A puding elkezdett bugyborékolni, s mindegyik buborékban egy-egy kis álom született. A végén a puding tetején megjelent egy fénylő csillag. – Ez a tiéd, Lilla – mondták a csillagok. – Vidd magaddal, és oszd meg azokkal, akiket szeretsz!
Lilla boldogan szállt vissza a rétre, ahol mindenki kíváncsian várta. – Nézzétek, csillagpudingot hoztam! – kiáltotta. Mindenki összegyűlt, hogy megkóstolja. Aki evett belőle, annak a szíve megtelt szeretettel, és az álmok halkan elsuttogták: a legfényesebb csillagok a szívünkben ragyognak.
Így tanulta meg mindenki a réten, hogy a legszebb álmok akkor válnak valóra, ha hiszünk bennük, merünk szeretni, és másokkal is megosztjuk a jóságunkat.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
