Megismerkedés a mindig mosolygó kutyával
Volt egyszer egy kisváros szélén egy különleges kutya, akit mindenki csak úgy ismert: a kutya, aki mindig mosolygott. Őt Brunónak hívták, és ha szembejött vele valaki az utcán, látta, hogy a szája széle szinte mindig felfelé kunkorodik. Se borús nap, se eső, se hideg szél nem tudta eltüntetni Brunó vidám arcát.
Egyik nap egy kislány, Sári, odasétált Brunóhoz, aki egy piros nyakörvvel üldögélt a park padja mellett. Sári kíváncsian fürkészte a kutya arcát.
– Kutya, te mindig mosolyogsz? – kérdezte.
Brunó felnézett Sárira, és farkát csóválva válaszolt:
– Igen, mosolyogni szeretek, mert akkor mindenki boldogabb lesz körülöttem.
Sári elgondolkozott ezen, majd megsimogatta Brunó fejét.
– Biztosan nagyon jó érzés!
Hogyan vált híressé a mosolygós eb?
Brunó híre hamar elterjedt a városban. Az emberek sorra jöttek, hogy megnézzék maguknak a mosolygós kutyát. Volt, aki fényképet akart vele, mások csak leültek mellé, hogy egy kicsit boldogabbnak érezzék magukat. Akárhányszor valaki szomorúan jött oda hozzá, Brunó csak ránézett, farkát csóválta, és nagyot mosolygott. Az emberek ilyenkor mindig elmosolyodtak, mintha a kutya jókedve rájuk ragadt volna.
Egy napon még a polgármester is kijött Brunóhoz.
– Hallom, te vagy a város leghíresebb kutyája! – mondta nevetve.
Brunó csak ült, és még inkább mosolygott.
– Remélem, még sokáig mosolyogsz nekünk, Brunó! – mondta a polgármester, majd egy táblát helyezett el a parkban: Itt él Brunó, a mindig mosolygó kutya. Ez után a távolabbi falvakból is érkeztek látogatók, akik mind meg szerették volna nézni, hogyan tud egy kutya mindig ilyen boldog lenni.
A mosoly mögötti titok: kutyaszakértők véleménye
Egy nap kutyaszakértők is eljöttek, hogy megfejtsék Brunó titkát.
– Nézd csak, ez a kutya nemcsak hogy mosolyog, de nagyon kedves is! – mondta az egyik.
– Szerintem azért mosolyog, mert sok szeretetet kap a gazdijától – vélte a másik.
A szakértők leültek Brunóval beszélgetni, és a gazdit is megkérdezték.
– Mondd csak, hogyan érted el, hogy Brunó mindig ilyen vidám?
A gazdi elnevette magát.
– Tulajdonképpen ez volt az első dolog, amit észrevettem rajta, amikor találkoztunk.
A gazdi elmeséli első találkozásukat
A gazdi, akit Marcinak hívtak, így mesélte el a történetet:
– Egy napon, amikor még fiatalabb voltam, sétáltam az erdő szélén, amikor megláttam egy kiskutyát a bokrok között. Ez a kiskutya Brunó volt, aki akkor is mosolygott. Odaültem mellé, és megsimogattam. Ő rám nézett, és boldogan csóválta a farkát. Olyan volt, mintha azt mondaná: „Szia, én vagyok az új barátod!”
Marci ekkor úgy döntött, hazaviszi Brunót, mert érezte, hogy ez a kis kutya boldogságot fog hozni az életébe.
– Azóta mindig együtt vagyunk, és bármikor rossz kedvem van, ránézek Brunóra, és azonnal jobb kedvem lesz tőle – mesélte Marci.
Brunó minden nap emlékeztette Marcit arra, milyen fontos a jókedv és a szeretet. Marci cserébe minden nap megsimogatta, megetette, és hosszú sétákra vitte a városban.
Mit tanulhatunk a mosolygó kutya történetéből?
Brunó története eljutott mindenkihez a környéken. A gyerekek és felnőttek egyaránt megtanulták: egy mosoly nagyon sokat számít. Ha szeretetet és jókedvet adunk másoknak, az visszaszáll ránk is. Brunó mindenkit emlékeztetett arra, hogy még a legnehezebb napokon is érdemes mosolyogni, mert így könnyebben átvészeljük a nehézségeket.
Azóta, ha valaki szomorú volt a városban, csak elment Brunóhoz egy kis mosolyért, és máris jobban érezte magát. És ha valaki valami igazán jót tett, Brunó mindig ott termett, hogy megjutalmazza egy nagy, boldog mosollyal.
Így volt, úgy volt, igaz volt – vagy talán nem is, de ilyen szép mese csak a legkedvesebb kutyákról születik.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
