Az erdő szélén, a mohapárnás tisztás mellett élt egy kíváncsi kis őzike. Mindennap lelkesen szökdécselt anyukája mellett, felfedezve az erdő illatait, hangjait. Egy napon, mikor a nap sugarai különösen vidáman táncoltak a levelek között, őzike megpillantott valami különöset: egy csillogó, virágokkal körülölelt ösvényt, amelyről eddig még sosem hallott.
– Nézd csak, mama! Mi lehet ott? – kérdezte kíváncsian.
– Az egy különleges hely, kicsim – felelte az anyukája mosolyogva. – Azt mondják, ott laknak a tündérek, de csak az igazán jószívű állatok találják meg az utat.
Őzike szíve hevesen vert. Úgy érezte, hogy neki ezt az ösvényt követnie kell. Másnap reggel, mikor az erdő még csendes volt, és mindenki aludt, óvatosan elindult a csillogó úton.
Az ösvény mentén virágok hajoltak meg, mintha köszöntenék. Pillangók táncoltak körülötte, és madárdal töltötte meg a levegőt. Egy kicsi patakhoz érve őzike hirtelen megállt, mert a patak partján egy apró, fénylő alak üldögélt.
– Szia, őzike! – köszöntötte vidáman egy kékruhás tündér.
Őzike meghökkent, de illedelmesen meghajolt.
– Szervusz! Te vagy a tündér?
– Igen, engem Virágtündérnek hívnak, és én vigyázok erre a kertre – felelte a tündér mosolyogva.
Őzike csodálattal nézte a kertet, amely mögötte terült el. A bokrok édes gyümölcsöket kínáltak, a fák lombjai között színes lampionok lógtak, s mindenhol tündérek röpködtek.
– Bejöhetek? – kérdezte félénken.
– Természetesen. De tudnod kell, hogy a tündérkert lakói mindegyikét a jószívűség, segítőkészség és szeretet tartja össze – mondta Virágtündér. – Ha velünk maradsz, próbák várnak rád, de ha segítesz másokon, a kert varázsa megnyílik előtted.
Őzike örömmel lépett be. Elsőként egy szomorú mezei egérrel találkozott, aki elvesztette az otthonát.
– Ne csüggedj, segítek neked új fészket találni! – ígérte őzike.
Együtt kutattak, míg végül megtalálták az egérkének a legpuhább mohapárnát és a legvédettebb bokrot.
– Köszönöm, őzike! – mondta hálásan az egérke.
Továbbhaladva egy kis méhecske szárnya beakadt egy tüskés bokorba. Őzike óvatosan segített kiszabadítani.
– Nagyon kedves vagy, őzike – zümmögte a méhecske. – Ezért cserébe mutatok neked egy titkos ösvényt!
A méhecske vezette el őzikét a kert szívébe, ahol a tündérek épp táncoltak. Őzike ámulva nézte, ahogy a tündérek fénygömböket szórakoztatóan dobálnak egymásnak, miközben kacagva szállnak a levegőben.
– Szeretnél velünk táncolni? – kérdezte a legkisebb tündér.
Őzike először félénk volt, de aztán belevetette magát a játékba. Tánc közben a kert minden lakója odafigyelt egymásra: hol egy elesett csigát segítettek vissza a levélre, hol egy százlábút vezettek át a tó partján.
Az este közeledtével Virágtündér odalépett őzikéhez.
– Ma bebizonyítottad, hogy a szeretet és segítőkészség csodákat tesz. A tündérkert varázsa mostantól mindig veled marad!
Őzike szíve megtelt boldogsággal. Búcsút intett új barátainak, és lassan visszasétált az erdőbe. Az út végén várt rá az anyukája, aki szeretettel ölelte meg.
– Látom a szemedben a fényt – mondta az anyukája. – Te már jártál a tündérkertben!
Őzike mosolygott, és tudta, hogy ez a varázslat örökre elkíséri. Attól a naptól kezdve mindig segített a barátainak, és szívében hordozta a szeretet erejét.
Így volt, így történt, így volt mese, talán igaz sem volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
