Szofi egy kicsi, kedves kislány volt, aki imádta nézni az eget, főleg tiszta nyári estéken. Egy este, amikor a Hold sarlója szelíden világított az ablakán, Szofi különös dolgot vett észre. Az égen, a csillagok között, egy hatalmas, ragyogó kifli lebegett. Olyan volt, mintha valaki megsütötte volna a csillagok fényéből, s most ott úszna a láthatár peremén.
Szofi ujjongva kiáltott fel: “Anya, nézd, ott egy csillagkifli!” Anya mosolyogva simogatta meg a fejét. “Biztosan álmodsz, Szofikám, de ha igaz is, vajon ki lakhat ott fenn?” Szofi azonban nem tudott elaludni, csak a csillagkiflin járt az esze.
Éjfél körül Szofi valami puha susogásra ébredt, és csillogó por hullott az ágyára. Egy apró ajtó nyílt ki a falában, s azon keresztül egy fényes, csillagporos létra nőtt ki a szobájából egészen az égboltig.
Szofi kíváncsian mászott fel a létrán, s mire észbe kapott, már a csillagkifli puha, meleg tésztáján állt. Körülötte apró, fényes lények szaladgáltak, akiket úgy hívtak, hogy Kifliangyalok.
“Üdvözlünk a csillagkiflivel!” köszöntötte egy barna hajú, aranyszárnyú Kifliangyal. “A nevem Lili. Régóta vártunk már rád, Szofi!”
Szofi meglepetten pislogott. “Honnan tudtátok, hogy jövök?”
Lili nevetett. “Aki hisz a csodákban és észreveszi az égbolt titkait, azt mindig elhozza hozzánk a csillagporlétra.”
Szofi hamar összebarátkozott Lilivel és a többi Kifliangyallal. Együtt szaladtak végig a kifli aranyló ívén, ugráltak a porcukor-rétegeken, és néha csillagmagokat gyűjtöttek, amikből új csillagok keltek ki minden hajnalban.
Egyik éjjel azonban a csillagkifli közepén váratlanul sötét folt jelent meg. Lili aggódva mondta: “Ez a Szomorúság Árnyéka. Ha nem találjuk meg a csillagkifli közepében rejtőző mosolymagot, a fényünk kialszik.”
Szofi bátran jelentkezett: “Én segítek megkeresni a mosolymagot!”
Lili és Szofi együtt indultak el a csillagkifli belsejébe. Az út során találkoztak a morgós Kifliszellemmel, akinek sosem volt jó kedve, mert elfelejtett nevetni. Szofi megállt előtte, és kedvesen megsimogatta a szellem kerek fejét.
“Miért vagy mindig szomorú?” kérdezte Szofi.
A Kifliszellem szipogott: “Mert senki sem mond nekem szép szavakat…”
Szofi elmosolyodott. “Te vagy a legpuhább, legédesebb Kifliszellem, akit valaha láttam! Ha velem tartasz, biztosan megtaláljuk együtt a mosolymagot!”
A Kifliszellem elpirult örömében, és a fény egy kicsit visszatért a kifli belsejébe. Továbbhaladtak, míg egy sötét zugban egy pici, fénylő magot találtak. Szofi óvatosan felemelte, és megmelengette a kezében.
A mosolymag vidám fényt árasztott, s a csillagkifli újra világítani kezdett. Lili boldogan ölelte meg Szofit.
“Nézd, mennyit segítettél nekünk! A szeretet és a kedvesség mindig helyrehozza a bajokat.”
Szofi nagyon büszke volt, és a Kifliangyalok együtt énekeltek neki hálaéneket. Amikor visszamászott a csillagporlétrán, Anya lágyan simogatta meg a homlokát.
“Aludj jól, Szofikám. Ugye szépet álmodtál?” kérdezte halkan.
Szofi mosolyogva suttogta: “Igen, anya, egy csillagkifliről álmodtam, ahol a szeretet fényt gyújt az éjszakában.”
Azóta Szofi minden este megkeresi a csillagkiflit az égen, és emlékszik rá, hogy egy kedves szó vagy egy ölelés mindig elűzi a sötétséget.
Így volt, igaz volt, vagy tán csak mese volt – de ha hiszel a szeretetben, a te csillagkiflidet is megtalálod az égen!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
