Egyszer réges-régen, egy sűrű, zöld lombú erdő mélyén élt egy kis róka, akit Frigyesnek hívtak. Frigyes nem volt olyan, mint a többi róka, mert ő mindig álmodozott. Szeretett egy nagy fa tövében heverészni, és elképzelni, milyen lenne a világ, ha minden róka tudna repülni, vagy ha az erdőben mindenki barát lenne, és senki sem bántaná a másikat.
Egyik nap, amikor a napfény harmatos csillanásban fürdette az avart, Frigyes a barlangjából kilépve hangosan sóhajtott egyet.
– Bárcsak én is valami izgalmasat, valami jót tehetnék! – suttogta.
Ekkor épp arra járt Cili, a vidám cinke, aki meghallotta Frigyes ábrándozását.
– Miért vagy olyan álmodozó ma is, Frigyes? – csipogta Cili.
– Olyan jó lenne, ha egyszer valami csodálatos kaland részese lehetnék – felelt Frigyes. – Vajon mikor adódik erre lehetőség?
A cinke elmosolyodott, és így szólt:
– Néha az álmokat csak meg kell keresni! Gyere velem, mutatok valamit az erdő titkos részén!
Frigyes szeme felcsillant, és Cili után szaladt. Az erdő mélyére indultak, ahol még sosem járt. Az ágak között színes pillangók repkedtek, az avarban apró bogarak szaladtak, és minden bokor mögül egy-egy kíváncsi szempár kukucskált ki.
Egy nagy, mohos kőhöz értek, amely alatt egy apró üreget találtak.
– Ez egy titkos átjáró – suttogta Cili –, amin keresztül egy varázslatos tisztásra juthatunk. De csak az találja meg, aki igazán szívből szeretne segíteni másokon!
Frigyes bátorságot gyűjtött, és bebújt az üregbe. A túloldalon valóban egy csodás tisztás várt rájuk, ahol a fák gyümölcse sosem fogyott el, a virágok pedig esténként világítottak.
A tisztás közepén egy kis nyúl, Flóra ült, aki szomorúnak tűnt.
– Szia, Flóra! Mi a baj? – kérdezte Frigyes.
– Eltűnt a kedvenc répám, és senki sem segít keresni – mondta könnyes szemmel a nyúl.
Frigyes nem habozott.
– Segítek neked megtalálni! – ajánlotta lelkesen.
Cili vidáman csiripelt egyet, és ők hárman együtt elindultak répa-kereső útra. Útközben találkoztak Berci borzzal is, aki szintén segített. Négyesben egyre mélyebbre hatoltak az erdőbe. Minden állat, akivel találkoztak, mesélt egy-egy álomról vagy vágyról, Frigyes pedig mindenkinek segíteni próbált, ahogy tudott.
Végül egy odvas fa tövében megtalálták Flóra répáját, amelyet egy kis mókus, Miki rejtett el, mert szeretett volna részt venni a játékukban, de nem merte megkérdezni, hogy csatlakozhat-e. Frigyes odament Mikihez.
– Szia, Miki! Nagyon szeretnéd, ha velünk lehetnél, igaz? – kérdezte kedvesen.
Miki bólintott.
– Akkor gyere, örömmel játszunk veled is! – mondta Frigyes.
Ettől Miki arca felragyogott, és együtt visszavitték a répát Flórának, majd nagyot játszottak mindannyian a tisztáson. Frigyes észrevette, hogy bár álmodozott arról, hogy jót tesz és boldogabbá teszi az erdőt, az álmai valóra váltak, mert segített másoknak, barátokat szerzett, és mindenki boldog lett.
Este, amikor a csillagok felragyogtak, Cili odarepült Frigyes vállára.
– Látod, Frigyes, az álmaid akkor válnak valóra, ha mersz tenni értük, és ha jószívű vagy!
Frigyes elmosolyodott.
– Igazad van, Cili. Álmodozni jó, de még jobb, ha a jóságot és szeretetet tovább is adhatom!
Az erdő népe ezután már tudta, hogy Frigyesre mindig lehet számítani, és hogy az álmokból csodás valóság lehet, ha együtt, szeretetben valósítjuk meg őket.
Hát így volt, igaz volt, mese volt! Az álmodozó Frigyes megtanította mindenkinek, hogy szeretettel, kedvességgel és összefogással még a legmerészebb álmok is valóra válhatnak.
Ez a mese arra tanít, hogy szeressünk segíteni egymásnak, legyünk nyitottak és bátrak, mert a jóság mindig meghozza gyümölcsét. És hogy álmokból lehet valóság, ha szívből hiszünk benne és teszünk érte.
Hát így volt, tán igaz sem volt, mesebeli volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
