Bodza egy aprócska, kíváncsi lányka volt, aki egy eldugott kis faluban lakott, a hegyek lábánál. Mindennap mezítláb szaladgált a kertjükben, ahol a madarak csicsergése és a nap melege boldoggá tette. Egyik reggel azonban valami különös dolog történt.
Ahogy Bodza a kertben játszott, egy fényesen ragyogó répát pillantott meg a veteményesben. A répa szára sejtelmesen világított, mintha apró csillagok pihennének rajta. Bodza odalépett, óvatosan megérintette, mire a répa halkan megszólalt.
– Kicsi lány, ne ijedj meg! Én vagyok a varázsrépa. Segítségre van szükségem – mondta a répa.
Bodza nagy szemeket meresztett, de eszébe sem jutott megijedni. Inkább örömmel kérdezte:
– Miben segíthetek neked, varázsrépa?
A répa halkan sóhajtott, és azt mondta:
– Egy gonosz szélboszorka elvarázsolt, és csak akkor szabadulhatok, ha valaki megtalálja a barátság és szeretet erejét. Ez nem könnyű feladat, de te képes vagy rá.
Bodza elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen a varázsrépának. Megfogta a zöld szárát, és a répa rögtön a kezében illatozni kezdett.
– Éreztem, hogy nem vagy átlagos répa – nevetett Bodza, és már indult is az erdő felé, ahol tudta, hogy kalandok várnak rá.
Ahogy Bodza a varázsrépával a kezében az erdő sűrűjébe lépett, a répa mesélni kezdett:
– Az én varázserőm abban rejlik, hogy jóságot, szeretetet és bátorságot adok annak, aki igaz szívvel segíteni akar.
Bodza elgondolkodott. Arra gondolt, mennyire jó érzés, amikor segít az anyukájának, vagy játszik a barátaival. Most viszont igazi próba várt rá.
Az erdei ösvényen hirtelen egy nagy, szomorú nyuszi állta útját.
– Szia Bodza, nagyon éhes vagyok, de nem találok répát sehol – mondta a nyuszi bánatosan.
Bodza a varázsrépára nézett.
– Mit gondolsz, mit tegyek? – kérdezte.
A répa suttogta:
– Adj neki egy darabot belőlem, a szeretet és a segítőkészség mindig visszatér hozzád.
Bodza letört egy kicsiny darabot a varázsrépából, és a nyuszinak adta. A nyuszi boldogan ugrándozott, és hálásan mondta:
– Köszönöm, Bodza! Ha bármiben segíthetek, csak szólj!
Ahogy tovább mentek, Bodza és a varázsrépa egy kis patakhoz értek, ahol egy kacsacsalád sírt.
– Elvesztettük a kicsi fiókánkat! – kiáltotta az anyakacsa.
Bodza gondolkodott, aztán felajánlotta, hogy segít keresni. A varázsrépa most is bátorította.
– A bátorságod csodákra képes, Bodza, keressétek együtt!
Bodza és a nyuszi keresni kezdték a fiókát, és végül egy bokor alatt megtalálták. Az egész kacsacsalád Bodzát ünnepelte, a varázsrépa pedig egyre fényesebben ragyogott.
Ahogy esteledett, közeledtek a nagy próba helyszínéhez, ahol a szélboszorka várt rájuk. A boszorka rémisztő szelet kavart, hogy elijessze Bodzát.
A kislány azonban nem hátrált meg. A kezében szorította a varázsrépát, a barátai, a nyuszi és a kacsák ott álltak mellette.
– Nem félek tőled, boszorka! – mondta határozottan. – Azért jöttem, hogy segítségemmel felszabadítsam a varázsrépát!
A boszorka látva Bodza bátorságát és a barátai összetartását, elszégyellte magát. A répa hirtelen még fényesebb lett, és a boszorka gonoszsága elszállt, mintha soha nem is lett volna.
– Köszönöm, Bodza, megtanítottad nekem, hogy a szeretet és barátság erősebb mindennél – mondta a boszorka, és a szél elcsitult.
Bodza hazatért, barátai is elkísérték. Megtanulta, hogy jóság, segítőkészség és bátorság mindig segít, ha bajba kerülünk, és igazi barátokat is szerezhetünk.
Így volt, igaz volt, talán mese volt, talán nem, de a jó szív, a szeretet és a bátorság csodákra képes.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
