Pötyi egy kis faluban élt, ahol minden reggel madárcsicsergésre ébredt, s a kertben, ahol virágok táncoltak a szélben, már várták őt a barátai. Egy nap, amikor Pötyi az almafák között sétált, különös hangot hallott. Valahonnan, mintha egy lágy suttogás hallatszana: „Pötyi, gyere közelebb!”
Kíváncsian körbenézett, és a bokrok között megpillantott egy tarka, szivárványszínű lufit. Ahogy közelebb lépett, a lufi mintha mosolygott volna rá. Pötyi óvatosan megérintette, mire a lufi felemelkedett a levegőbe, és halkan megszólalt: „Ne félj, én egy varázslufi vagyok. Szeretnél velem játszani?”
Pötyi szeme felcsillant a csodálkozástól. „Játszani? Hát hogyne szeretnék! Mit tudsz te, varázslufi?” A lufi hangja vidáman csengett: „Mutatok neked valamit.” Hirtelen a lufi egyre nagyobb lett, majd Pötyit is felemelte a földről. Együtt repültek az erdők és mezők fölött. Lentről integetett nekik Kacsa Kati, Nyuszó és a kis sün, Bandi.
Pötyi boldogan nevetett, és a lufi mindenhova elkísérte. „Tudsz repülni, tudsz beszélni. Mi mindenre vagy még képes?” kérdezte Pötyi izgatottan. A lufi körbefordult, és egyet pukkantott a levegőben. Abban a pillanatban a távoli rét tele lett színes virágokkal. „Csak szeretettel lehet varázsolni” – mondta bölcsen a lufi.
Másnap Pötyi hívta a barátait, hogy együtt játsszanak a varázslufival. „Nézzétek, milyen csodás barátom lett!” – kiáltotta vidáman. Nyuszó félénken közelített: „Biztos, hogy nem veszélyes?” A lufi kedvesen válaszolt: „Aki jót akar, annak soha nem ártok.”
A barátok nagy örömmel játszottak. A lufi hol labdává változott, hol kis hajóvá, amin átkelhettek a patakon. Mindenki kacagott. Egyszer aztán, mikor Bandi véletlenül megcsúszott a sárban, a lufi azonnal odalibbent, és finoman felsegítette.
Ám egy délután sötét felhők gyűltek az égen. Megjelent Morcos Morgó, a veszekedős varjú. „Mit keres ez a furcsa lufi az én falumban? Adjátok ide, vagy elzavarom innen!” – rikácsolta. Pötyi bátran kiállt: „Nem adom oda a barátomat. Ő jó, és csak szépet hozott nekünk.”
Morcos Morgó ekkor viharos szelet keltett, hogy elragadja a lufit. A varázslufi azonban azt mondta: „Csak szeretettel lehet legyőzni a rosszat.” Pötyi rámosolygott a varjúra: „Gyere, játssz velünk inkább! Nálunk mindenki kap egy szelet barátságot.” A varjú először haragosan nézett, de aztán elgondolkozott, és lassan közelebb lépett.
A lufi egy csomó színes szalagot varázsolt, amiből mindenki kapott egyet – még Morcos Morgó is. Ahogy átvette a szalagot, észrevette, hogy már nem is haragszik. „Én is szeretnék játszani” – motyogta, és onnantól kezdve barátságosabb lett.
A nap végén Pötyi és a barátai fáradtan, de boldogan ültek le a nagy tölgyfa alatt. A lufi halkan lebegett fölöttük. „Ma sokat tanultunk” – mondta Pötyi. „A szeretet és a jóság mindig segít. Ha odafigyelünk egymásra, minden bajt megoldhatunk.”
A varázslufi lassan elszállt, de mindenki tudta, hogy amíg jóság és szeretet van a szívükben, bármikor visszatérhet.
Így lett vége Pötyi és a varázslufi kalandjának. A gyerekek hazafelé menet még sokáig beszélgettek arról, mit jelent igazából jó szívvel élni. Megtanulták, hogy együtt minden könnyebb, és a szeretetnél nincs nagyobb varázserő a világon.
Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
