Az aranycsillag boszorkánya legendájának eredete réges-régen, egy távoli, erdőkkel és hegyekkel ölelt országban kezdődött, ahol az emberek még ismerték a mesék varázsát. Ebben az országban élt egy különleges boszorkány, akit mindenki csak Aranycsillagnak hívott. Nem azért nevezték így, mert aranyból volt, hanem mert éjszakánként, amikor felnézett az égre, a hajából egy-egy fényes csillag hullott a földre, és ahol az a csillag megpihent, ott mindig valami jó történt.
Az emberek eleinte féltek tőle, hiszen boszorkánynak hitték, de hamarosan rájöttek, hogy Aranycsillag csak jót akar. Egyik este a kis falusi Palkó odamerészkedett hozzá. „Te vagy az aranycsillag boszorkánya?” kérdezte félénken. „Igen, én vagyok,” mosolygott Aranycsillag. „De ne félj tőlem, én csak segíteni szeretnék mindenkinek.”
Aranycsillagnak volt egy különleges képessége: bárkinek teljesíteni tudta egy kívánságát, ha az szívből jött, és nem volt önző. Sok gyerek kérte tőle, hogy segítsen a beteg nagymamáján, vagy hogy találjon elveszett cicát. Aranycsillag ilyenkor egy aranyszínű csillagot vett le a hajából, megfújta, és az máris elrepült a kívánt helyre, hogy ott csodát tegyen.
A boszorkány ereje abban volt, hogy meglátta az emberek szívének szeretetét és jóságát. Ez adott neki még több varázslatot. Egyszer egy vándor fáradtan tért be a faluba, és éhesen, szomjasan kopogtatott minden háznál, de senki sem nyitott ajtót, mert idegentől féltek. Ekkor Aranycsillag jelent meg előtte. „Miért vagy szomorú, kedves vándor?” kérdezte. „Mert senki nem fogad be,” felelte a vándor. Aranycsillag egy csillagot varázsolt elé, amelyből illatos kenyér és friss forrásvíz lett. A vándor hálásan mosolygott. Másnap a falu népe is látta, hogy Aranycsillag szíve tele van jósággal, és lassan ők is megtanultak segíteni egymásnak.
Az aranycsillag a néphagyományban mindig a remény, az álmok és a szeretet szimbóluma volt. A gyerekek este, amikor lefeküdtek, az ablakukból lesték, nem hullik-e a kertjükbe egy aranycsillag. Úgy tartották, akinek egy ilyen csillag jut, annak a szívében mindig otthon lesz a szeretet. A falusiak szerint az aranycsillag boszorkánya őrzi a barátságot, a megbocsátást és a békét, és mindenkihez eljuttat belőle egy kicsit.
Sok történet és mese kering az aranycsillag boszorkányáról. Egyszer egy kislány, Boróka, nagyon szomorú volt, mert a legjobb barátnője elköltözött. Felkereste Aranycsillagot, és így szólt: „Szeretném, ha új barátom lenne!” Aranycsillag megsimogatta, és egy csillagot adott a kezébe. „Vidd magaddal, és adj egy darabot abból, ha valakivel jót teszel vagy mosolyogsz rá!” Boróka így is tett, és rövid időn belül már sok új barátra lelt.
Egy másik este Dani, aki mindig mérges volt mindenkire, találkozott az aranycsillag boszorkányával. „Miért vagy ilyen szomorú, Dani?” kérdezte. „Mert senki sem szeret,” válaszolta. Aranycsillag egy különösen fényes csillagot adott neki. „Próbálj meg te is szeretettel fordulni másokhoz!” Dani először nem értette, de másnap megpróbált segíteni egy kismadárnak, és mosolyogni a testvérére. A csillag egyre fényesebben ragyogott a zsebében, és Dani lassan rájött, hogy ha ő ad szeretetet, vissza is kapja.
Az aranycsillag boszorkánya ma is ott él a mesékben, az álmokban és talán egy-egy gyermek szívében. A modern kultúrában és irodalomban is újra és újra feltűnik, mint a szeretet, béke és boldogság varázslatos közvetítője. Az ő történetei arra tanítanak, hogy a jóság nem varázslat, hanem a szívünkből fakad.
Így történt, igaz is lehetett, de talán csak mese volt, amit most hallottál! Mert az aranycsillag boszorkánya mindannyiunkban ott él, amikor szeretetet és jóságot adunk egymásnak.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
