Volt egyszer egy kedves kis faluban egy különös kutyus, akit mindenki csak így hívott: Pille. Pille nem volt se nagy, se kicsi, se hosszú szőrű, se rövid, inkább olyan középméretű, foltoska bundával és két aggódó, barna szempárral. Pille azonban mégsem ezért volt híres a faluban, hanem egy egészen furcsa szokása miatt: ez a kutya szinte minden helyzetben, minden nap, mindig eltüsszentette magát.
Pille gazdija, Marci, nagyon szerette a kutyust. Minden reggel, amikor Marci felkelt, Pille már ott ült az ágya mellett, csóválta a farkát, és várta, hogy végre együtt reggelizzenek. Egyik reggel azonban, amikor Marci egy nagyot ásított, Pille is odacsusszant mellé, és hopp! – egy hatalmas kutya-tüsszentés repült végig a szobán.
– Jaj, Pille, te megint eltüsszentetted magad! – nevetett Marci.
Pille ekkor megrázta magát, prüszkölt még egyet, majd boldogan forgott egyet a szőnyegen. Ez volt az első tüsszentés azon a napon, de biztosan nem az utolsó.
Az első tüsszentés után valahogy minden napra jutott még vagy tíz másik is. Tüsszentett séta közben, vacsora előtt, játék közben, sőt, még álmában is. Egy alkalommal, amikor Marci anyukája éppen palacsintát sütött, Pille kíváncsian szaglászott a konyhában, de ahogy megérezte a porcukor illatát, máris elindult az orra – és egy jó nagyot tüsszentett.
– Pille, ne tüsszögj a palacsintára! – mondta mosolyogva az anyuka, és megsimogatta a kutya fejét.
A család először kissé aggódott, vajon miért tüsszög annyit Pille. Talán megfázott? Vagy allergiás valamire? De Pille közben csak játszott, futkosott, és mindenkit megnevettetett furcsa tüsszögéseivel. Marci apukája egyszer még azt is mondta:
– Szerintem Pilleben egy kis bohóc szorult, azért tüsszenti el magát mindig a legviccesebb pillanatokban!
A napok teltek, és Pille tüsszetései egyre jobban hozzátartoztak a család mindennapjaihoz. A szomszédok is gyakran áthallották a kutya hangos „hapci!”-ját, és ilyenkor mindig nevettek egy jót a kerítés túloldalán.
Egy nap azonban Marci úgy döntött, hogy elviszi Pillét az állatorvoshoz, biztos, ami biztos. Az állatorvosi rendelő kicsit ijesztő volt, de Pille bátran belépett, és ahogy beleszagolt a levegőbe – máris tüsszentett egy hatalmasat, éppen az állatorvos lábára.
– Hoppá! – nevetett a doktor bácsi. – Hát te igazán tüsszentős kutyus vagy!
Marci elmesélte, hogy Pille minden nap sokat tüsszent, de amúgy vidám és egészségesnek tűnik.
Az állatorvos alaposan megvizsgálta Pillét, belenézett a fülébe, szájába, még az orrát is megsimogatta. Azután azt mondta:
– Nincs itt semmi nagy baj, Pille csupán érzékeny lehet az illatokra meg a porra. Vigyázzatok, hogy ne legyen túl sok por a házban, és ha Pille nagyon tüsszögne, hozzátok el újra. De úgy látom, ő egy boldog, egészséges kutyus – csak éppen egy kicsit hapci!
Pille ettől a naptól kezdve még híresebb lett a faluban. Az emberek mesélték egymásnak a tüsszögő kutyus történeteit. Egyik alkalommal, amikor Marci nagypapája a kertben kapált, Pille odament, beledugta az orrát a friss földbe, és akkorát tüsszentett, hogy a nagypapa kalapja is majdnem lerepült.
Máskor, amikor a gyerekek a játszótéren homokvárat építettek, Pille odaszaladt, és egy óriási tüsszentéssel kis rombológolyóként végigsöpört a homokvár tetején. A gyerekek először meglepődtek, aztán nevetve láttak hozzá egy nagyobb, még szebb vár építéséhez – természetesen Pille közreműködésével, aki ezúttal már csak finoman szimatolt, nehogy újabb tüsszentéssel mindent ledöntsön.
Egyszer még egy fontos versenyre is elvitték Pillét, ahol a kutyusok között kellett akadálypályán végigmenni. Pille ügyesen haladt, de amikor eljutott a színes szalagokhoz, az orrához ért egy pici por – és hopp! – egy hatalmas tüsszentéssel átszökkent a szalagokon, mindenkit megnevettetve.
Pille tüsszögő kalandjai megtanították a falubelieket, hogy mindenki különleges valamiben, és hogy a szeretet meg a jókedv sokkal fontosabb, mint a tökéletesség. Marci, a család, sőt a falubeliek is megtanulták elfogadni és szeretni Pillét éppen úgy, ahogy van – tüsszentéseivel együtt.
Így történt hát, hogy egy kis kutya, aki mindig eltüsszentette magát, boldoggá tette maga körül az embereket, és mindenkit megtanított arra, hogy nevetni, szeretni és elfogadni a legjobb dolog a világon.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy igaz volt, lehet, hogy nem, de ilyen mese volt ez.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
