Egyszer réges-régen, egy csillogó hajnali harmatcsepp alatt egy apró hernyó bújt elő a levél rejtekéből. Ez a hernyó nem volt más, mint Lili, a különleges kis pillangó. Lili kicsi volt, de annál nagyobb álmokat hordozott a szíve mélyén. Miközben csendesen rágcsálta a zöld leveleket, gyakran elábrándozott arról, milyen lehet repülni, érezni az eget, és messzire látni a világot.
Napok teltek el, Lili pedig egyre nagyobbra nőtt, mígnem egy napon eljött az idő, hogy bebábozódjon. Ott, a faág védelmében álmodott tovább. Amikor végre kibújt, színes, puha szárnyai ragyogtak a napfényben. Boldogan repkedett egy kicsit, majd kíváncsian figyelte a körülötte zümmögő világot.
Az első repülése izgalmas volt, de közben valami különös dolog történt. Egy lágy, játékos szellő simogatta meg a szárnyait, és halkan suttogott neki. Lili meglepődve nézett körül.
– Ki vagy te? – kérdezte óvatosan.
– Én vagyok a szél! – felelte a susogó hang. – Sokan félnek tőlem, de neked szeretnék mesélni a világról.
Lili elmosolyodott, és úgy döntött, hallgat a szélre. A szellő körbetáncolta, majd hirtelen felkapta, és elrepítette a magasba. Lili egy picit félt, de a szél finoman tartotta, így hamar megnyugodott.
– Merre viszel engem? – kérdezte kíváncsian a kis pillangó.
– Oda, ahol a legszebb virágok nyílnak, és ahol a madarak éneke is édesebb – válaszolta a szél. – Szeretném, ha látnád a világot, és közben barátok lennénk.
Lili szíve megtelt örömmel. Új barátjával, a széllel hosszú utazásokra indult. Repültek hegyeken és völgyeken át, néha egy-egy virágszirmon megpihenve. Mindenütt új illatok, új színek várták Lilit. A szél mesélt neki a messzi tájakról, a vándorló madarakról, a fák titkairól, és arról, hogy minden élőlénynek helye van a világban.
Egy napon Lili egy szomorú katicabogarat pillantott meg egy bokor alatt. Odaszállt melléje, és megsimogatta a szárnyát.
– Mi bánt? – kérdezte kedvesen.
– Mindenki siet, senki sem figyel rám – felelte szomorúan a katicabogár.
Lili a szélhez fordult.
– Segíthetünk neki?
A szél halkan suttogott, majd gyengéden felemelte a katicabogarat, és elrepítette Lili mellé, egy csodaszép pitypang virághoz. Ott együtt pihentek, énekeltek, és játszottak egész nap. A katicabogár mosolyogni kezdett, és megköszönte Lilinek a jóságát.
Ettől a naptól kezdve Lili mindig figyelt arra, hogy ha valaki szomorú vagy magányos, odarepüljön hozzá, és megkérdezze, miben segíthet. A szél pedig mindig segített neki, hogy eljusson azokhoz, akiknek szükségük volt egy kis örömre.
Lili rengeteget tanult a széllel való utazásai során. Megtanulta, hogy mindenki más, de mindenki fontos; hogy a jóság apró dolgokban rejlik; és hogy néha elég egy kedves szó, egy mosoly vagy egy ölelés, hogy valaki újra boldog legyen.
Ahogy teltek a napok, Lili egyre több barátot szerzett: méheket, hangyákat, csigákat. Mindenkinek mesélt a szélről, aki nemcsak szelet hozott, hanem szeretetet és jóságot is vitt magával. És ha valaki azt mondta, hogy a szél csak fúj, Lili mindig így felelt:
– A szél a leghalkabb barát, aki mindent meghall, és mindig segít, ha igazán figyelsz rá.
A kis pillangó üzenete mindenkihez eljutott: hallgasd meg a természetet, szeresd a körülötted élőket, és légy jó mindenkihez, akivel találkozol. Mert néha a legcsodálatosabb dolgokat ott találod, ahol a legkevésbé számítasz rá: egy szellő suttogásában, egy barátságos pillangó mosolyában, vagy egy segítő kéz érintésében.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese! Vagy talán nem is igaz – de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
