Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, napsütötte falu a Szivárványerdő szélén. Ebben a faluban minden év tavaszán megrendezték a Varázsversenyt, amelyre nemcsak a gyerekek, hanem néha még a felnőttek is titokban készültek. A verseny mindenki kedvence volt, mégpedig azért, mert különös meglepetést tartogatott: aki megnyerte, annak egy hétig teljesült egy kívánsága, de a valódi titok nem ebben rejlett.
A Varázsverseny titka egy régi legenda szerint az volt, hogy a győztes szíve legyen a legtisztább és legkedvesebb a faluban. Az öreg Bodza néni mondta mindig: „Nem az nyer, aki a legügyesebb, hanem aki a legkedvesebb!” Sokan persze azt hitték, ez csak mese, de akik igazán figyeltek, észrevették, hogy a Varázsversenyt mindig az nyerte, aki segített másokon vagy örömmel osztozott.
Az indulók kiválasztása minden évben nagy izgalom volt. A falusi gyerekek összegyűltek a nagy hársfa alatt, ahol a Cirmi cicával barátkozó Kelemen bácsi egy kalapból húzta ki a neveket. Ezen a tavaszon Misi, a mindig mosolygós kisfiú, Lili, aki szeretett énekelni, és Zsömle, a kedvenc kutyus lettek a szerencsés indulók. Volt, aki szerint a szerencse, más szerint a tehetség döntött, de Bodza néni csak ennyit mondott: „A szív választ, nem a sorsolás!”
A résztvevők nagy izgalommal készültek. Misi titokban bűvészkedni tanult, Lili kedves dalokat szerzett, Zsömle pedig hűségesen gyakorolta a labdakergetést. Mindhárman próbálták ellesni Bodza néni titkos praktikáit is, de ő csak mosolygott: „A legjobb varázslat a szeretet, gyerekek!”
A verseny reggelén a falu főterét fényfüzérek díszítették, szorgos anyukák sütit hoztak, mindenki izgatottan várta, ki lesz az idei bajnok. A feladatok között volt akadálypálya, dalolás, sőt, még kacagó varázsital keverése is. Misi ügyesen bűvészkedett, de amikor Lili elesett az akadálypályán, azonnal odasietett segíteni neki. Közben Zsömle mindenkit megvigasztalt, ha valaki elkeseredett, egy puszival vagy kedves vakkantással.
Végül elérkezett a döntő pillanat. Kelemen bácsi kihirdette: „Az idén nem egy győztesünk van, hanem három!” A falu összes lakója meglepődött. „De hát hogy lehet ez?” – kérdezték a gyerekek. Kelemen bácsi mosolygott, mögötte Bodza néni is bólintott: „Az igazi varázslat az, amikor segítünk egymásnak, együtt örülünk és szeretünk!”
Misi, Lili és Zsömle összefogták a kezüket, és hangosan felnevettek. Rájöttek, hogy a legnagyobb kívánságuk már teljesült: együtt lehetnek, és megtapasztalhatják, milyen jó segíteni és szeretni egymást. Aznap este a faluban mindenki együtt ünnepelt. Az öreg Bodza néni így szólt: „A Varázsverseny titka nem más, mint a szeretet és a jóság. Aki ezzel versenyez, mindig nyer!”
És hogy mit tanulhatunk ebből a meséből? Talán azt, hogy nem a legnagyobb varázslat a legerősebb, hanem az, amelyik a szívedből jön. Ha segítesz, ha örömet szerzel másoknak, ha kedves vagy, az igazi csoda a mindennapokban is megtörténhet. Csak észre kell venni, és bátran hinni kell benne.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán nem is igaz, de ilyen szép mese volt! Így volt, volt, tán sosem volt, mégis igaz mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
