Egy különleges töklámpás születésének története
Egyszer volt, hol nem volt, egy színes őszi napon a kis Emma és a barátja, Marci a kertben játszottak. Éppen tököket válogattak, hogy a legszebbikből töklámpást készítsenek. Hosszan keresgéltek, mire megtalálták a legkerekebb, legmosolygósabb narancssárga tököt, amit valaha láttak.
– Ez lesz a mi töklámpásunk! – kiáltotta Emma boldogan.
A két kisgyerek lelkesen megrajzolta a tök arcát: nagy, vidám szemeket, széles, foghíjas mosolyt. Óvatosan kivájták a belsejét, majd egy kis gyertyát is tettek bele. Amikor elkészült, a töklámpás ragyogó arccal világított rájuk.
– Olyan, mintha élne! – súgta Marci.
Miért gurul el állandóan a mi töklámpásunk?
A lámpásuk azonban különös volt. Mindig, amikor letették valahova, egyszer csak elgurult. Lejtőn, emelkedőn, még a konyha kövén is. Emma és Marci eleinte nem értették, miért történik ez.
– Miért gurulsz el mindig, kis töklámpás? – kérdezte Emma egy reggel.
A töklámpás mintha csillogóbb fénnyel válaszolt volna. Éjszaka is előfordult, hogy a lámpás átvándorolt a szoba egyik sarkából a másikba. Volt, hogy reggelre már az ajtóban várt rájuk, mintha csak el akart volna menni világot látni.
A megállíthatatlan töklámpás első kalandjai
Egy különösen szeles délután a töklámpás hirtelen gurulni kezdett a kertben. Előbb a sárga falevelek között szaladt, majd átgurult a bokrok alatt, végül egészen a kerítésig jutott.
– Gyorsan, utána! – kiáltotta Marci, és futottak, ahogy csak bírtak.
A töklámpás egyszer csak megállt egy szomorú sün mellett, aki nem találta a kuckóját. A lámpás fénye megvilágította a sötét bokrokat, és a sün hamar megtalálta az otthonát.
– Köszönöm, töklámpás! – mondta hálásan a sün.
Aznap este, mikor Emma és Marci visszavitték a lámpást a házba, boldogan mesélték:
– A mi töklámpásunk segített egy baráton!
Próbálkozások a töklámpás megfékezésére
A gyerekek mindennap újabb helyre tették a töklámpást, hátha végre ott marad, de ő mindig elgurult. Próbálták puha párnára tenni, dobozba rakni, még egy kis kerítést is építettek köré, de a lámpás mindig utat talált magának.
– Talán nem akar egy helyben maradni – gondolkodott el Emma.
Egy este Marci megszólalt:
– Lehet, hogy segíteni akar másoknak? Ezért indul útnak mindig.
Emma bólintott, és halkan azt mondta a töklámpásnak:
– Ha segíteni szeretnél, mi elkísérünk téged.
Attól kezdve, amikor a lámpás gurulni kezdett, a két kisgyerek mindig vele tartott. Mentek a kertbe, a közeli rét szélére, sőt még a játszótérig is. A töklámpás fénye mindenhol mosolyt csalt az emberek és állatok arcára. Segített világítani a sötétben, megmutatta az utat a katicának, aki haza akart repülni, és fényt adott egy kis vakondnak, aki eltévedt az alagútban.
Mit tanulhatunk a folyton elguruló töklámpástól?
A gyerekek végül megértették: a töklámpás nem rosszalkodni akart, hanem szeretett volna minél többeknek segíteni. Nem baj, ha valaki nem tud egy helyben maradni – lehet, hogy ő így tud a legtöbb jót tenni.
Emma és Marci megtanulták, hogy a szeretet és a segítségnyújtás mindig jó dolog, és hogy nem baj, ha valaki másképp szeret segíteni, mint ahogy azt először gondoljuk.
A történet véget ért, de a töklámpás fénye mindig ott ragyogott bennük, és emlékeztette őket arra, hogy a jóság világít a legsötétebb helyeken is. És ha néha el is gurul valaki mellől, lehet, hogy éppen máshol van szükség rá.
Így volt, így nem volt, ez volt a mese a folyton elguruló töklámpásról.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
