A szivárványos jelmezboszorka legendája nem egyszerűen egy öreg boszorka története, hanem egy különleges, vidám és kedves tündérmeséé, amelyet a magyar erdők suttogó fái és nevető patakjai őriznek. Réges-régen, amikor az emberek még hittek a tündérekben, manókban és csodákban, egy kis falucska szélén élt egy öreganyó, akit mindenki csak Szivárványos Boszorkának hívott. A falu gyerekei imádták, mert mindig színes, tarka ruhákban járt, és kedves szavakkal, csilingelő nevetéssel ajándékozta meg őket.
Egy nap az erdőben sétálva Kristóf, egy kisfiú, találkozott a boszorkával. „Szia, Szivárványos néni! Mit csinálsz ilyen korán?” kérdezte kíváncsian. Az öreganyó mosolyogva válaszolt: „Ma van a nagy nap, Kristóf! Ma készül el a varázslatos jelmezem legelső változata.” Kristóf szeme felcsillant. „Segíthetek?” kérdezte.
„Természetesen, aranyom. Gyere, keressünk színeket!” A boszorka és Kristóf együtt gyűjtögettek leveleket, virágokat, tollakat és még a napfény aranysugarait is egy kis üvegcsébe. A boszorka minden megtalált színt hozzávarázsolt a ruhájához, amely így egyre csillogóbb és szebb lett. Minden egyes szín egy jócselekedetet jelentett: a piros a szeretetet, a kék a reményt, a zöld a barátságot, a sárga az örömöt, a lila a bölcsességet, és a narancs a bátorságot.
A jelmezboszorka szerepe a magyar népmesékben mindig különleges volt. Ő volt az, aki a bajba jutottaknak segített, aki a gyerekeket megvigasztalta, és aki mindig megtalálta a legjobb megoldást, ha valaki szomorú vagy magányos volt. Egyszer egy szomorú kislány, Lili, sírva jött hozzá. „Senki sem akar velem játszani, mert túl csendes vagyok,” panaszkodott. A boszorka leült mellé egy nagy, mohás kőre. „Szeretnéd, ha varázsolnék egy kis bátorságot neked?” kérdezte halkan. Lili bólintott, és a boszorka a narancssárga szalagot a kislány hajába tűzte. Ettől Lili egyszerre nevetni és játszani kezdett, és a gyerekek boldogan fogadták maguk közé.
A boszorka ruháján minden szín és minta jelentéssel bírt. A pöttyök a vidámságot jelentették, a csíkok a kitartást, a hullámvonalak pedig azt, hogy az élet néha kanyargós, de mindig van benne szépség. A ruhán táncoló, apró madárkák a szabadságot, a virágok a szeretet nagyságát szimbolizálták. Amikor a boszorka felvette ezt a varázslatos jelmezt, mindenki, akivel találkozott, egy kicsit boldogabb és kedvesebb lett.
Egyszer a falu nagy bajba került: egy szeles vihar tépte a háztetőket, és a gyerekek féltek. A boszorka ekkor a legszebb szivárványos ruháját öltötte magára, és végigsétált az utcán, miközben vidám dalokat énekelt. „Ne féljetek, minden szín a reményt és az összetartást hozza!” kiáltotta. A gyerekek és a felnőttek is együtt énekeltek vele, s mire a dal véget ért, a vihar is elcsendesedett. A falu lakói megtanulták, hogy a szeretet és a jókedv nagyobb varázserő, mint bármelyik bűbáj.
Ma is, ha figyelmesen jársz az erdőben, észreveheted a szivárványos jelmezboszorkát, amint kedvesen mosolyog rád a fák között. És ha kedvet kapsz, készíts te is saját szivárványos jelmezt! Gyűjts össze mindenféle színes anyagot, régi ruhadarabokat, szalagokat, gombokat és színes papírokat. Ragassz, fess, varrj, és ahogy a boszorka tette: minden színt egy jócselekedethez köss! Így amikor felöltöd a saját szivárványos jelmezedet, te is varázslatot vihetsz a világba.
Így volt, igaz is, mese is, talán nem is igaz volt. De a szivárványos jelmezboszorka mindig emlékeztet arra, hogy a szeretet, a jóság és a barátság minden helyzetben segíthet, és a legszebb varázslat a mosolyodban rejlik.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
