A boszorkány varázskönyvének titkos eredete
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi falu a zöldellő hegyek között, ahol Lili, a kíváncsi kislány, és barátja, Matyi, egy vidám kisfiú, éltek. Egy napsütéses reggelen Lili a régi padláson keresgélt, amikor egy poros, régi könyvet talált. „Matyi, nézd, mit találtam!” – kiáltott le barátjának.
Matyi gyorsan felrohant, és csillogó szemekkel nézte a vastag, bőrkötéses könyvet. „Mi lehet ez?” – kérdezte kíváncsian. Lili letörölte róla a port, és meglátta a borítón a következő szavakat: „A boszorkány varázskönyve.” Mindketten izgatottan lapozni kezdték a sárgult oldalakat, amelyeken furcsa, régies betűkkel írt szöveg volt, körülötte színes rajzok, csillagok és holdacskák.
A könyv első oldalán egy történet állt arról, hogyan írta meg ezt a varázskönyvet egy kedves boszorkány, Rozina, aki csak jót akart cselekedni. Rozina szerette az embereket, az állatokat, és azt kívánta, hogy mindenki boldog legyen a faluban.
Milyen varázsigéket találunk a könyvben?
Lili és Matyi izgatottan fedezték fel a varázsigéket. „Nézd csak, itt egy szó, ami azt írja: ‘Szeretet varázs’!” – mutatta Lili. A varázsige így szólt: „Szívből adok, szívből kapok, szeretet nő mindenhol, ahol vagyok.”
Matyi nevetve próbálta elmondani: „Szívből adok, szívből kapok…” és ahogy kimondta, érezte, hogy melegebb lett a szobában. A könyvben más varázsigék is voltak: egy, ami segített megjavítani a kiszakadt zoknit („Tű, cérna, csoda, fakadjon most csoda!”), és egy, ami megnyugtatta az ijedt kiscicát („Lágy szellő, csendes szó, minden félelem tovaszálló!”).
Varázsreceptek és bájitalok lépésről lépésre
A következő oldalakon varázsreceptek sorakoztak szép rajzokkal. Egyik kedvencük a „Nevesgélő bájital” volt, ami segített elűzni a bánatot. Lili olvasta: „Végy egy csipet nevetést, egy marék ölelést, keverd össze egy nagy üvegben. Mondj hozzá egy vidám varázsigét, majd oszd meg valakivel, aki szomorú.”
„Kipróbáljuk?” – kérdezte Matyi. Lili bólintott, majd összegyűjtöttek néhány mosolyt a nagymamától, egy ölelést a kutyustól, és együtt mondták: „Szomorúság, tűnj el innen, öröm jöjjön be a szívembe!” Még a nagymama is nevetett, amikor meglátta őket.
A könyvben volt még „Álomhozó tea” recept is, amit este egy pohárka meleg tejjel kellett elkortyolni, meg egy „Barátság sütemény” recept is, amit együtt lehetett sütni, hogy mindenki jó kedvű legyen.
A varázskönyv használatának szabályai és veszélyei
Az utolsó fejezetben Rozina boszorkány tanácsokat adott. „Varázslatot csak jó szándékkal használj, és soha ne bánts meg senkit” – írta. Ha valaki haragból vagy önzésből mondott varázsigét, annak a varázslat nem működött, sőt, eltűnt az oldalról!
Lili olvasta fel hangosan: „A szeretet a legerősebb varázslat. Segíts másoknak, oszd meg, amid van, és minden varázslat visszatér hozzád.” Matyi elgondolkodott: „Ha csak jóra használjuk, mindenki boldogabb lesz.”
Hogyan készítsünk saját boszorkány varázskönyvet?
Lili és Matyi úgy döntöttek, ők is készítenek egy saját varázskönyvet. Elővettek egy üres füzetet, rajzoltak rá csillagokat, holdat, szíveket, majd elkezdték beleírni a saját varázsigéiket.
„Írjunk bele egy varázst, hogy mindig barátok maradjunk!” – javasolta Lili. Matyi mosolyogva bólintott: „Legyen benne egy varázsige, hogy sose felejtsük el egymást segíteni.”
Ahogy telt az idő, a könyv egyre vastagabb lett. Minden oldalán egy-egy közös emlék, megosztott mosoly, vagy kedves varázslat szerepelt. És ha valaki szomorú volt vagy segítségre volt szüksége a faluban, Lili és Matyi mindig tudtak segíteni a varázskönyvükből.
Így lett a régi boszorkány varázskönyvéből egy új könyv, ami nemcsak varázslatot rejtett, hanem sok-sok szeretetet, jóságot és barátságot is.
Így volt, úgy volt, talán igaz volt, talán nem – de az biztos, hogy a legnagyobb varázslat a szívünkben lakik!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
