Egy szép tavaszi reggelen a rét szélén élt egy vidám kis libacsalád. A legkisebb liba, Lili, különösen kíváncsi volt a világra. Amikor a nap felkelt, a harmatcseppek még csillogtak a fűszálakon, Lili máris ugrándozott, csipogott, és minden apróság felkeltette a figyelmét.
– Anyu, nézd csak, ott repül egy katicabogár! – csipogta lelkesen.
– Vigyázz, Lilikém, ne menj túl messzire – szólt rá kedvesen a mamája.
A réten minden csupa izgalom volt. A fű között apró virágok illatoztak, és egy pocok is kikukucskált az odújából. Lili nagyon szerette ezt a helyet, de aznap a kíváncsisága még erősebb lett.
Ahogy a családja a patakhoz ballagott inni, Lili egyszer csak észrevett egy különleges pillangót, aminek ragyogó kékszínű szárnyai voltak. A pillangó ide-oda repkedett, Lili pedig elindult utána, észre sem véve, hogy lassan egyre messzebb kerül a többiektől.
– Várj meg, pillangó! – kiáltotta, és futott, szökdécselt.
A pillangó berepült a sűrű bokrok közé, a kis liba pedig követte. Amikor végre megállt, körülnézett, de nem találta sem a pillangót, sem a családját.
– Hol vagyok? – suttogta ijedten.
Körülötte hatalmas fák álltak, a levelek zizegtek a szélben. Lili halkan sírdogált.
– Elvesztem – mondta magának.
Hirtelen megmozdult a bokor, és egy barna bundás nyuszi ugrott elő.
– Miért sírsz, kis liba? – kérdezte barátságosan.
– Eltévedtem és nem találom a családomat – válaszolta Lili könnyes szemmel.
A nyuszi megsimogatta a fejét.
– Ne félj, segítek hazatalálni. De előbb pihenj egy kicsit nálunk. A közelben lakom, ott biztonságban vagy.
Lili elfogadta a meghívást, és a nyuszi otthonában finom répalevessel kínálták. A nyuszi család kedves volt vele, de Lili nem tudott igazán örülni, mert hiányzott neki a mamája és a testvérei.
– Holnap reggel együtt indulunk útnak, jó? – mondta a nyuszi.
– Köszönöm – válaszolta halkan Lili.
Másnap a kis liba és a nyuszi elindultak az erdőn át. Útközben találkoztak egy bölcs, öreg bagollyal.
– Jó reggelt, gyerekek! – huhogta a bagoly.
– Jó reggelt, bagoly bácsi! – köszöntötték egyszerre.
– Te vagy az a kis liba, akit a szülei keresnek? – kérdezte a bagoly.
Lili bólintott.
– A rét felé kell mennetek, ott biztosan megtaláljátok őket. De vigyázzatok az erdei ösvényeken, mindig maradjatok együtt!
– Köszönjük, bagoly bácsi! – hálálkodott a nyuszi.
A két kis barát tovább haladt. Egyszer csak egy hídhoz értek, ami alatt hangosan csobogott a patak. Lili félve nézte a hidat.
– Félek átmenni – mondta.
– Ne félj, itt vagyok veled. Fogd meg a kezem! – nyugtatta meg a nyuszi.
Lili bátor volt, és lassan átkelt a hídon. Amikor a túloldalra értek, már látszott a rét széle.
A kis liba és a nyuszi nagyon megörültek. A réten Lili mamája és testvérei kétségbeesetten keresték. Amikor meglátták Lilit, boldogan szaladtak felé.
– Lilikém! – kiáltotta a mamája, és szorosan átölelte.
– Annyira hiányoztál! – mondta a testvére is.
– Ne haragudj, hogy elmentem! – sírdogált Lili.
– A lényeg, hogy visszataláltál – mondta a mamája. – Jó barátokat is szereztél!
A nyuszi is örült, hogy segíthetett, és a libacsalád megköszönte neki a segítséget.
Attól a naptól kezdve Lili mindig figyelt arra, hogy ne menjen el messzire a családjától. Megtanulta, hogy a kíváncsiság jó dolog, de figyelni kell a biztonságra is. És megtanulta azt is, hogy mindig akad valaki, aki segít, ha bajban vagyunk.
Így történt, hogy a kis liba eltévedt, de a szeretet és barátság segítségével hazatalált. Sosem felejtette el, milyen fontos a család, és hogy a jó szívvel segítő barátok kincset érnek.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
