A hóember varázslatos karácsonyi reggele
Volt egyszer egy hóember, akit Télapónak hívtak, bár nem volt igazi Mikulás, csupán egy kedves, nagy orrú, sárgarépás hóember a falu szélén álló kertben. Karácsony reggelén különösen hideg volt, az ablakokon jégvirágok nyíltak és a házak tetején vastagon pihent a hó. De Télapó hóember szíve melegséggel telt meg, mert tudta, hogy ez az év legszebb napja. Amikor a nap sugarai megcsillantak rajta, boldogan nézett körbe a kertben.
Hogy készül a hóember az ünnepekre?
Télapó hóember már napok óta készült a karácsonyra. Fenyőágakat gyűjtött a kezébe, régi almákat akasztott a gallyakra díszként, s a fejére egy piros, csíkos sálat kötött a szomszéd kislány, Zsófi. – Ugye, milyen csinos vagyok? – kérdezte Télapó mosolyogva a verebeket, akik kíváncsian repkedtek körülötte. – Nagyon csinos! – csipogta egyikük, majd gyorsan elvitt egy morzsát a hóember lábánál heverő kalácsból.
Télapó hóember nem maradt egyedül az ünnepre. Barátai, a kerti manók és a szorgos egerek is gyűlni kezdtek köré. Mindegyik hozott valami apróságot: egy mogyorót, egy tobozt vagy egy csipkebogyót. – Mindnyájan együtt vagyunk, ez a legszebb ajándék! – mondta Télapó. A hópelyhek lassan szállingózni kezdtek, mintha az ég is ünneplőbe öltözött volna.
Egy meghitt találkozás a karácsony estéjén
Amikor leszállt az este, a kertben minden elcsendesedett. Zsófi kilopódzott a házból, kabátba bújt, s odalépett Télapó hóemberhez. – Boldog karácsonyt, Télapó! – suttogta, és egy apró mécsest helyezett a hóember elé, amely gyengéden világított a sötétben. – Köszönöm, kedves Zsófi – válaszolta Télapó, s bár szavak nélkül, de mindenki érezte, hogy a hóember is örül.
A manók is leültek köréjük, s a kis egerek énekelni kezdtek egy vidám karácsonyi dalt. – Ez a legszebb ünnep, mert mindenki itt van, akit szeretek – mondta Zsófi. Télapó hóembernek majdnem könny csordult a szemébe, de a hóember csak mosolyogni tudott, hiszen ő a hideget szerette.
Karácsonyi csodák a hóember kertjében
Az éjszaka közepén különös fény ragyogott fel a fenyőfa mögül. Egy rénszarvas jelent meg, a szarvain apró hócsillagok táncoltak. – Ki vagy te? – kérdezte Télapó hóember. – Én vagyok Karácsony Szelleme – felelte a rénszarvas. – Azért jöttem, hogy egy kívánságot teljesítsek neked, mert olyan jó szívű vagy.
Télapó hóember halkan gondolkodott. – Azt szeretném, hogy minden gyerek boldog legyen ma este, és minden barátom érezze, milyen jó együtt lenni. A rénszarvas mosolygott, s ahogy a csillagok fényleni kezdtek, hirtelen mindenki szívében melegség áradt szét. Zsófi, a manók, az egerek, sőt még a verebek is boldogan ugrándoztak.
– Nézzétek, hull a hó! – kiáltotta Zsófi, és mind együtt táncolni kezdtek a friss gyapjas hóban. Az ünnep varázsa átjárta a kert minden lakóját. A hóember is úgy érezte, hogy most minden lehetséges.
Az ünnep vége: búcsú és új remény a télben
Ahogy elcsendesedett a karácsonyi éj, Zsófi elbúcsúzott Télapó hóembertől. – Köszönöm, hogy veled lehettem – mondta, és megsimogatta a hóember sálját. – Én is köszönöm, hogy elhoztad az ünnepet – felelte Télapó. A kis egerek elszaladtak a kuckójukba, a manók is álomba szenderültek.
Télapó hóember egyedül maradt a kertben, de szíve tele volt szeretettel. Tudta, hogy az igazi karácsony az, amikor együtt vagyunk, segítünk egymásnak, s örülünk a legapróbb csodáknak is. Ránézett a csillagos égre, s halkan így szólt: – Minden nap lehet karácsony, ha szeretettel élünk.
És ha arra jársz, talán még most is ott áll a falu szélén, piros sálban, várva, hogy újra együtt ünnepelhessen a barátaival.
Így volt, talán igaz is, talán nem, de ilyen szép, szeretetteljes mese volt a hóember karácsonyáról.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
