Egyszer, réges-régen, egy kicsi, napsütötte faluban éltek emberek, akik mindig csak a legjobbat akarták egymásnak. Ebben a kedves faluban minden évben megrendezték a meleg szív versenyét, amelynek eredete egészen az első tavaszhoz nyúlt vissza, amikor a falu alapítói egyetlen dolgot kívántak a falu lakóinak: hogy mindig legyen bennük szeretet, jóság és megértés.
A történet szerint egy öreganyó, név szerint Borbála néni, egyszer azt mondta: „Gyerekek, csak az tud igazán boldog lenni, akinek meleg a szíve, és jót tesz másokkal!” A gyerekek kíváncsian néztek rá, mire ő így folytatta: „Ha mindenki megmutatja, mennyire képes szeretni és segíteni, az egész falu boldogabb lesz. Ezért minden tavasszal rendezzünk egy versenyt: ki tudja a legtöbb jót tenni a másikkal!” Így született meg a meleg szív versenye, amely azóta is minden évben megrendezésre kerül.
A verseny napján a falu apraja-nagyja izgatottan gyülekezett a nagy tölgyfa alatt. A zsűri – mely idén Borbála néni, a fiatal tanító, Márk bácsi, és a kedves pék, Rózsi néni volt – figyelte, hogyan bontakozik ki a verseny. A szabályok egyszerűek voltak: mindenki annyi jót cselekedhetett, amennyit csak tudott, legyen az egy ölelés, egy mosoly, egy tál meleg leves vagy segítő kéz az időseknek.
Kis Lili, a falucska legfiatalabb lakója, odament a szomorú Samuhoz, akinek eltört a játék vonata. „Ne szomorkodj, Samu! Megjavítom neked!” mondta kedvesen, és együtt ragasztották meg a kis mozdonyt. „Köszönöm, Lili, nagyon jólesett!” mosolygott Samu, és hirtelen jobb kedve lett.
Közben Marci, a mindig csintalan fiú, észrevette, hogy Bence nehezen viszi a vizes kannát. Odaszaladt hozzá: „Segíthetek? Ketten könnyebb lesz!” – ajánlotta fel. Bence hálásan bólintott, és együtt vitték el a nehéz terhet. „Nagyon kedves vagy, Marci!” mondta Bence.
Az idősebbek is részt vettek a versenyen. Rózsi néni friss kalácsot sütött, és minden gyereknek adott egy szeletet. „Nincs is ennél finomabb, Rózsi néni!” kiáltották a gyerekek, majd együtt nevettek, ahogy a kalács morzsái a fűbe potyogtak.
A verseny végén a zsűri mindenkinek nagy tapsot adott. Borbála néni így szólt: „Drága gyermekeim és barátaim, mindenki nyert ma! Hiszen aki meleg szívvel segít, az a legnagyobb ajándékot kapja: a szeretetet és a barátságot.” Márk bácsi is hozzátette: „Látjátok, mennyi örömöt okozhat egy kedves szó vagy egy jócselekedet?”
A résztvevők szíve megtelt boldogsággal. Lili odasúgta Marcinek: „Én sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam attól, hogy segíthetek!” Marci bólintott: „Én sem. Jó érzés jónak lenni.”
A versenynek köszönhetően a falu lakói közelebb kerültek egymáshoz. Nemcsak aznap, hanem egész évben figyeltek egymásra, segítettek, ha kellett, és megtanulták, hogy az igazi kincs nem a játék vagy a kalács, hanem a kedvesség és a szeretet. A meleg szív versenye mindenkit arra ösztönzött, hogy figyeljen a másikra, meghallgassa, és bátran segítsen, ha szükség van rá.
A meleg szív versenyének híre messze földre eljutott. Más falvakból is jöttek látogatók, hogy elleshessék a titkot, hogyan lehet ilyen békés és boldog egy közösség. Egyikük azt mondta: „Itt mindenki mosolyog, mintha egymás legjobb barátai lennétek.” A falubeliek csak nevetve bólogattak: „Mert itt mindenki a meleg szív versenyének résztvevője egész évben!”
A meleg szív versenye tehát nemcsak egy napig tartott, hanem egész évben érezhető volt a hatása. A szeretet, a jóság és a segítőkészség szétáradt a világban, mint a tavaszi napfény. És bár a verseny minden évben csak egyetlen napig tartott, a falu lakói tudták, hogy addig is minden apró jótett számít.
Így történt, hogy a meleg szív versenye egy kis faluból elindulva szebbé tette a világot. Hát így volt, talán igaz volt, talán csak mese volt, de ha jól figyelsz, te is észreveheted a meleg szív versenyét a saját életedben!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
