Egy kisváros szélén, ahol a rét találkozik az erdővel, élt egy család: Anna, Balázs, és a kislányuk, Lili. Mindig is szerettek állatokat, és egyik tavaszon örökbe fogadtak egy kiskutyát, akit Bodzának neveztek el. Bodza barna bundájú, játékos és kíváncsi kölyökkutya volt, aki mindenbe beledugta az orrát, és mindenkit megnevettetett.
Az első hónapokban Bodza ugyanolyan volt, mint a többi kiskutya, futkározott a kertben, rágcsálta a papucsokat, és boldogan csóválta a farkát. Lili nagyon szerette őt, esténként együtt ültek a nappaliban, és mesét hallgattak anyától. Anna azt mondta:
– Lili, nézd csak, Bodza is figyeli a mesét, biztosan ő is szereti a jó történeteket!
Ahogy Bodza cseperedett, különleges dolgokat kezdtek észrevenni rajta. Egy napon, amikor Lili szomorúan ült a kis hintaszékben, mert eltört a kedvenc babája, Bodza mellé bújt, és nagyon mélyen a szemébe nézett. Mintha pontosan értené, mi a baj, Bodza megszólalt:
– Ne sírj, Lili, minden rendben lesz!
Lili először meglepődött, azt hitte, csak képzelődik.
– Ugye, te szóltál hozzám, Bodza?
– Igen, én voltam – válaszolta Bodza, és kedvesen megnyalta Lili kezét.
Lili izgatottan rohant a konyhába, ahol édesanyja éppen sütit készített.
– Anyu, anyu! Bodza beszélni tud!
Anna mosolyogva odament, leguggolt Bodzához, és azt mondta:
– Szia, Bodza, hallom, különleges vagy!
Bodza hátrafordította a fejét, majd megszólalt:
– Igen, tudok beszélni, de csak akkor, ha valaki nagyon figyel rám, és szeretettel hallgat.
A család először nem akarta elhinni a fülüket. Balázs, aki mindig is szerette a tréfákat, azt hitte, csak Lili találta ki az egészet. De amikor Bodza azt mondta neki:
– Balázs, ne felejtsd el meglocsolni a virágokat a kertben!
Ő is elámult. Hamarosan a híre messze földre eljutott, hogy a kisvárosban él egy kutya, aki beszélni tud.
Az emberek először kétkedve fogadták a történetet. Néhányan azt gondolták, csak valamilyen trükk lehet, mások kíváncsian jöttek látogatóba. Bodza azonban kedvesen és türelmesen beszélgetett mindenkivel. Megkérdezte a gyerekeket, hogy érzik magukat, elmesélt egy-két viccet a felnőtteknek, és mindenkit jobb kedvre derített.
Az iskola igazgatója, bácsi Tibor, meghívta a város tudósait, hogy vizsgálják meg a csodálatos kutyát. Fehér köpenyes nénik és bácsik érkeztek, és sokféle műszert hoztak magukkal. Mérték Bodza agyhullámait, figyelték a hangját, és mindent lejegyeztek. Egyikük így szólt:
– Ilyen kutyáról még sose hallottunk! Talán valami nagyon különleges dolog történt vele, amikor megszületett!
A tudósok végül azt mondták, hogy Bodza szíve tele van szeretettel, és valószínűleg ezért tud beszélni az emberekkel.
– A szeretet igazi csoda – mondta Anna.
– Amikor igazán odafigyelünk egymásra, bármilyen nyelven megérthetjük a másikat.
Bodza beszédkészsége megváltoztatta a család mindennapjait. Minden reggel együtt reggeliztek, és Bodza mindig érdeklődött, hogy kinek mi a terve aznapra. Ha valaki szomorú volt, Bodza mindig talált egy kedves szót vagy egy vicces történetet, ami felvidította. A kertben együtt játszottak, és esténként Lili olvasott mesét Bodzának, aki csendben figyelt, majd hozzáfűzött egy-egy tanulságos gondolatot.
A városban is mindenki kedvesebb lett. Az emberek megtanulták, hogy ha odafigyelnek egymásra, ha szeretik és segítik a másikat, akkor boldogabb lehet az életük. Bodza barátsága és kedvessége példát mutatott mindenkinek.
Így történt hát, hogy egy kisvárosban egy különleges kutya, Bodza, megtanította az embereket a szeretetre, a figyelmességre és a jóságra. Hiszen a legnagyobb csoda nem az volt, hogy Bodza beszélni tudott, hanem hogy minden szívhez eljutott a szeretet üzenete.
Így volt, igaz is volt, de talán nem is volt – ilyen mese volt ez!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
