Megismerkedünk az örökké kacagó elefánttal
Messze-messze, egy napsütötte dzsungelben élt egy különleges elefánt, akit mindenki csak így hívott: Kacagó Elefánt. Ő volt a legnagyobb és legbarátságosabb elefánt az egész erdőben, akit soha senki nem látott szomorúnak. Kacagása hangosabb volt, mint a szélben suhogó fák, s oly vidám, hogy mindenki, aki csak hallotta, önkéntelenül elmosolyodott tőle.
Az erdő többi lakója csodálta Kacagó Elefántot. “Hogy lehet az, hogy te mindig ilyen jókedvű vagy?” – kérdezte egyszer Tarka Majom, miközben a fán lógva csodálta az elefántot. “Na igen, sose láttunk még téged szomorúnak!” – csatlakozott hozzá a kis Zöld Papagáj.
A kacagás eredete: miért nevet mindig az elefánt?
Kacagó Elefánt elmosolyodott, és nagyot kacagott: “Hát, bizony van egy titkom!” – mondta barátságosan. “Egyszer, amikor még nagyon kicsi voltam, egy öreg teknős azt mondta nekem: minden napban van valami csodálatos, csak meg kell találni! Azóta minden reggel eldöntöm, hogy legalább egy jó dolgot megkeresek, és ha megtalálom, hangosan nevetek rajta.”
A többiek ámulva hallgatták. “Tehát mindig azért nevetsz, mert minden napban látsz valami jót?” – kérdezte a Róka, aki a sűrű bokrok közül bújt elő. “Pontosan!” – bólintott Kacagó Elefánt. “És tudjátok, néha még a rossz dolgokban is találok valami különlegeset. Mert ha nevetünk, a szívünk könnyebb lesz.”
Az elefánt vidámságának hatása az állatokra
Kacagó Elefánt jókedve szép lassan átragadt az erdő többi lakójára is. A mogorva Búbos Bagoly egyszer csak elkezdett mosolyogni, amikor meghallotta az elefánt kacagását. Még a félős Nyuszi is bátrabb lett, mert tudta, hogy Kacagó Elefánt mindig ott lesz, hogy megvigasztalja, ha valami bántja.
Egy napon az erdő lakói egy különös játékot találtak ki: mindenki megpróbált találni valami vicceset vagy szépet, és elmesélte egymásnak. Aki a legszebbet találta, annak Kacagó Elefánt adott egy hatalmas, barátságos trombitálást.
“Nézzétek csak, milyen csodás a szivárvány a tó felett!” – kiáltotta boldogan a Kisegér. “És hallottátok, ahogy a tücsök hegedül?” – tette hozzá a Kis Teknős. Mindenki nevetett és boldog volt, mert megtanulták, hogy a nevetés összeköt, és segít, hogy a rossz napokon is könnyebb legyen a szívük.
Nehéz napok az erdőben: hogyan segített a kacagás?
Egy este azonban sötét felhők gyülekeztek az erdő felett, és nagy vihar kerekedett. A fák hajladoztak, az állatok félve bújtak össze. Mindenki nagyon megijedt, még Kacagó Elefánt is elcsendesült egy pillanatra.
De ekkor a kis Nyuszi odaszaladt hozzá: “Ugye, te mindig tudsz nevetni, Kacagó Elefánt? Most is segítesz nekünk?” Az elefánt nagy levegőt vett, körülnézett, és észrevette, hogy az esőben a falevelek úgy táncolnak, mintha mulatság lenne. “Nézzétek csak, milyen vicces, ahogy a levelek táncolnak!” – mondta nevetve, és hirtelen az egész erdő vidám lett.
Az állatok összebújtak, és együtt nevettek a vihar közepén, így a félelem elillant, mintha soha nem is létezett volna. Mindenki rájött, hogy néha a legnehezebb helyzetekben a nevetés adja a legnagyobb erőt.
Tanulságok az elefánt történetéből gyerekeknek
Így történt, hogy Kacagó Elefánt megtanította az erdő lakóinak, hogy észrevegyék a jó dolgokat a mindennapokban, és nevessenek együtt, még a nehéz napokon is. Mert ha jószívűek vagyunk egymással, és segítünk a barátainknak, a világ mindig egy kicsit szebb lesz.
Azóta az erdőben senki sem felejti el keresni a jó dolgokat, és mindenkinek van egy kis Kacagó Elefánt a szívében.
Úgy bizony, így volt, így igaz, ez volt a mese vége! Talán igaz volt, talán nem, de ilyen szép a mese világa!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
