A föld mélyén, puha homokban, egy aprócska vakond fészkelődött. Ő volt Matyi, a kíváncsi vakondfióka, akinek már a születése pillanatától különleges volt a lelke. Míg a testvérei csak az alagutak ásásáról és a finom földigilisztákról álmodoztak, Matyi egészen más világokról álmodott.
Egy reggel, amikor a nap sugarai átszűrődtek a föld repedésein, Matyi halkan odasúgta anyukájának: „Anya, szerinted milyen lehet odafent az ég, és a piros pipacsok között szaladgálni?” Az anyukája mosolyogva simogatta meg Matyi puha fejét. „Talán egyszer megtudod, kisfiam. De most pihenj, hosszú út áll még előtted.”
Matyi nem tudott elaludni. Álmokat szőtt a felszínről, pillangókról, sőt, arról is, hogy egyszer majd barátkozik a napfénnyel. Minden éjjel újabb kalandokba keveredett képzeletben.
A föld alatti világban nem volt szokatlan az álmodozás, de Matyi különösen szerette megosztani gondolatait másokkal. Egy nap a szomszéd üregben lakó egérlány, Lili fülelt oda Matyi meséire. „Szerinted tényleg létezik a kék ég?” kérdezte Lili csillogó szemekkel. „Biztos vagyok benne!” válaszolta Matyi. „Egyszer majd együtt meglátjuk!”
Matyi és Lili hamar összebarátkoztak. Lili is szerette hallgatni Matyi álmait, és egyre bátrabb lett a saját vágyaival is. Néha hozzájuk csatlakozott egy türelmes, öreg földigiliszta, Géza bácsi, aki bölcsen mosolygott. „Az álmokból születnek a legszebb tettek” – mondta nekik gyakran.
Egy napon Matyi valami furcsát érzett. A föld mintha megremegett volna körülötte, és valahonnan édes illat szivárgott be az alagútba. „Ez biztosan a felszínről jön!” – kiáltotta. Lili bólintott, és így szólt: „Menjünk, nézzük meg együtt!” Géza bácsi is biztatta őket: „Legyetek óvatosak, de sose adjátok fel az álmaitokat!”
Matyi, Lili és Géza bácsi lassan, óvatosan ástak felfelé. A föld egyre világosabb lett, az illatok erősebbé váltak, és hirtelen egy napsugár csúszott végig Matyi orrán. Megálltak egy pillanatra, majd Lili bátorítóan Matyi mancsára tette az ő kis mancsát. „Eljött az idő, Matyi!” – mondta.
Kiléptek a felszínre. Először minden túl fényesnek tűnt, de aztán Matyi végre megpillantotta a kék eget, a piros pipacsokat, és hallotta a madarak csicsergését. „Milyen gyönyörű!” – suttogta. Lili ugrándozni kezdett a fűben, Géza bácsi pedig elmosolyodva nézett rájuk.
A felszínen új barátokat is szereztek. Egy kíváncsi katicabogár, Borka közelítette meg őket. „Honnan jöttetek?” – kérdezte. Matyi büszkén mesélte: „Onnan lentről, a föld alól! Mindig is erről álmodoztam, hogy egyszer ide kijussak.”
Borka nevetve szaladt velük végig a pipacsok között. Együtt játszottak, futkároztak, és mindenki megosztotta a saját álmait. Matyi rájött, hogy az álmodozás nem elég, néha ki kell lépni a fénybe, még ha kicsit félelmetes is.
Este, amikor a nap lassan lebukott, Matyi, Lili és Géza bácsi hazafelé indultak. Az alagútban Matyi azt mondta: „Látod, Lili, ha hiszünk az álmainkban és összefogunk, bármit elérhetünk.” Lili bólintott, és hozzátette: „És ha szeretettel fordulunk egymáshoz, minden nap csoda lehet.”
Matyi elaludt, de most már nem csak álmodozott – tudta, hogy álmai valóra válhatnak, ha bátran, szeretettel és jó barátokkal vág bele a kalandokba.
Így volt, vagy nem volt, ez bizony egy igazi mese volt! És ha elhiszitek, végül ti is megtapasztalhatjátok: a szeretet, a barátság és a bátorság minden álmunkat valóra válthatja.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
