Egy különleges sün története: mindig mosolygott
Volt egyszer egy kis faluban egy apró sün, akit mindenki csak így ismert: Sünike. De nem csak azért volt különleges, mert csinos, barna tüskéi voltak, vagy mert olyan gyorsan tudott forogni, mint senki más. Az ő igazi varázslata a mosolyában rejlett. Sünike ugyanis mindig mosolygott. Esőben, napsütésben, ha éhes volt, ha elázott – az ő pici pofiján akkor is ott ragyogott a mosoly.
Egy napon, mikor felkelt a nap, Sünike kibújt az avarból, és vidáman mosolyogva köszöntötte a reggelt. A rigó, aki egy ágon üldögélt, kíváncsian megkérdezte tőle:
– Sünike, te miért mosolyogsz mindig?
A kis sün csillogó szemmel felelt:
– Mert olyan jó érzés boldognak lenni, és hátha másokat is megnevettet a mosolyom!
Hogy lett a mosoly a kis sün védjegye?
De nem volt mindig ilyen könnyű Sünikének mosolyogni. Egykor ő is félt a sötétben, megijedt a nagyobb állatoktól, sőt, egyszer egy viharban nagyon elázott és reszketett. Akkoriban a falu melletti tisztáson lakott, és gyakran érezte magát egyedül. Egy öreg bagoly vette őt egyszer észre, amikor éppen sírdogált egy falevél alatt.
A bagoly odaszállt mellé, és megkérdezte:
– Kis sün, miért szomorkodsz?
– Féltem, hogy egyedül maradok – felelte Sünike.
A bagoly bölcsen bólintott.
– Tudod, ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád. Próbáld ki!
Sünike akkor először elmosolyodott, és mintha a sötétség is világosabb lett volna. Attól a naptól kezdve, ha félt, vagy magányosnak érezte magát, mindig mosolygott, és hamarosan rájött, hogy a mosoly segít legyőzni minden félelmet.
Barátságok egy mosolygós sün körül
Sünike mosolyát és jókedvét nagyon hamar észrevették más erdei állatok is. Egy nap a nyuszi, akit mindig bántottak a mókusok, félve közeledett hozzá.
– Sünike, te miért nem vagy mérges, amikor bántanak? – kérdezte.
Sünike megsimogatta a nyuszi fülét (óvatosan, hogy a tüskék ne szúrjanak).
– Mert ha visszamosolygok, néha még a legmérgesebb mókusnak is jobb kedve lesz.
Egyre többen jöttek hozzá tanácsért: a szomorú őzike, a félős vakond, sőt, még egy kóbor kiscica is, aki elvesztette az anyukáját. Sünike mindenkit szeretettel fogadott, és a mosolya lassan az egész erdőre átragadt. Elszállt a szomorúság, a veszekedés, mindenki szívesebben játszott együtt.
Tanulságok: mit tanulhatunk a mosolygós süntől?
Az erdő lakói megtanulták, hogy egy mosoly néha többet ér, mint száz szó. Ha valaki szomorú volt, Sünike mindig ott termett, és bátorította:
– Próbáld meg, mosolyogj egy picit, látod, ettől mindjárt könnyebb lesz!
Volt, hogy a róka elcsúszott a sárban, de Sünike csak nevetett, és a róka sem tudott haragudni. Mindenki rájött: jókedvvel könnyebb barátokat szerezni, és együtt minden baj elűzhető. Sünike kedvessége igazi példát mutatott: aki mosolyog, az szeretetet ad, és szeretetet kap cserébe.
A mosolygós sün legendája a faluban
Sünike híre messzire eljutott. A falu gyerekei is gyakran kijöttek az erdő szélére, hogy lássák a mosolygós sünt. Volt, hogy egy kisfiú sírva szaladt hozzá, mert elvesztette a kedvenc labdáját. Sünike csak mosolygott, és segített megkeresni. A fiú pedig nevetett, mert rájött: a labda nem minden, a barátság többet ér.
Így élt tovább Sünike, a kis sün, aki mindig mosolygott. Az erdő barátai minden nap tanultak tőle valamit: jókedvet, bátorságot, szeretetet, és azt, hogy egy mosoly néha igazi csodát tud tenni.
Így volt, igaz volt, mese volt, de akár igaz is lehetett. Ez volt Sünike, a mindig mosolygós sün története – aki megtanította mindenkinek, hogy a szeretet és a mosoly a legnagyobb kincs.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
