Hogyan választotta ki a cica a kedvenc kanapét?
Volt egyszer egy kis cica, akit Mufinak hívtak. Mufi egész nap a ház körül sündörgött, néha kinézett az ablakon, néha becserkészte a plüss egeret, máskor pedig csak nézelődött a virágok között a kertben. Egy dologban azonban Mufi mindig következetes volt: délután, mikor a nap aranyló fénye besütött a nappaliba, mindig elindult kanapé-vadászatra.
A házban három kanapé volt. Az első a folyosón állt, de ott gyakran jártak-keltek az emberek. A második az ebédlő sarkában volt, de ott mindig morzsák csiklandozták a tappancsát. Végül ott volt a nappali hatalmas, puha, zöld kanapéja. Ez volt az igazi, igazi álomhely! Mufi minden nap körbejárta a lakást, és minden alkalommal ugyanoda tért vissza. “Ez lesz az én trónom!” – dorombolta magában.
A délutáni szunyókálás fontossága macskaszemmel
Amikor eljött a délután, Mufi elnyúlt a kanapén, összegömbölyödött, és halkan szuszogni kezdett. “Cica, mit csinálsz már megint?” – kérdezte tőle Anna, a gazdi. “Csak szundítok egy picit… nagyon fárasztó volt ma a játék” – felelte álmosan Mufi, bár Anna csak a dorombolást hallotta.
A délutáni alvás nagyon fontos a cicáknak. Ilyenkor álmodnak arról, mennyit játszottak, vagy hogy milyen finom falatokat kaptak reggelire. De legfőképpen, ilyenkor a cicák szíve is megpihen. Az álom világában mindenki boldog, és minden gond messzire száll.
A kanapé és a cica: egy megbonthatatlan barátság
A zöld kanapé is megszerette Mufit. Puha párnáival óvatosan körülölelte a kis cicát minden délután. “Olyan jó, hogy itt vagy velem!” – gondolta magában a kanapé. Mufi sokszor beszélt is hozzá. “Kedves Kanapé, te vagy a legjobb barátom. Mindig puha vagy, soha semmit nem kérsz, csak azt, hogy itt legyek.”
Egy nap, amikor odakint vihar tört ki, Mufi megijedt a mennydörgéstől. A kanapé halkan ringatta, míg el nem aludt. Amikor Anna bejött, látta, mennyire összebújtak. “Kanapé, te vagy a legjobb cica-cimborája!” – mondta nevetve, és Mufi elégedetten dorombolt tovább.
Milyen álma lehetett a kanapén szundító cicának?
Egy szép napon Mufi különös álmot látott. Egy hatalmas réten futott, ahol mindenhol puha párnák voltak, és labdák gurultak. A fűszálak között barátságos egerek integettek neki, és egy nagy tál tej várt rá a rét közepén. Mufi örömében bukfencezni kezdett az álomban.
Egyszer csak meglátta a kanapét is az álom-réten, aki integetett neki. “Gyere, ülj mellém, Mufi!” – hívta a kanapé. Mufi odafutott, felugrott, és boldogan összegömbölyödött rajta, ahogy minden nap a valódi életben is tette. Az álomban is érezte, hogy a kanapé a legjobb hely a világon.
Tanácsok gazdiknak: így tedd kényelmessé a kanapét
Mufi gazdija, Anna minden nap ügyelt arra, hogy a kanapé mindig tiszta és puha legyen. “Egy kis takaró ide, néhány párna oda – így lesz igazi cica-mennyei hely!” – mondta Anna nevetve. Mufi különösen szerette, ha egy puha pléd hevert a sarokban, mert abba lehetett bújni, mint egy meleg barlangba.
Ha te is szeretnéd, hogy cicád boldog legyen, figyelj arra, hogy a kanapé mindig tiszta legyen, és ne legyenek rajta zavaró illatok vagy morzsák. Egy cica akkor érzi magát otthon igazán, ha van egy olyan helye, ahol biztonságban és szeretetben pihenhet.
Így történt, hogy Mufi minden nap elaludt a kanapén, és minden délután álmában új kalandokat élt át. A kanapé és a cica örökre jó barátok maradtak, és Anna is mindig örömét lelte abban, ahogy a kis cica boldogan szuszogott a nappaliban.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese! Vagy talán nem is igaz, de ilyen mese volt! Ez volt, ez volt a mese, talán igaz sem volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
