Karácsonyi kívánságlista egy különleges kéréssel
Volt egyszer egy kisfiú, akit Zsombornak hívtak. Zsombor egy kicsi városban lakott a szüleivel egy régi házban, ahol minden karácsony este izgalommal várta, hogy mit hoz neki a Jézuska. Minden évben játékot kért: hol egy piros kisautót, hol egy építőkocka készletet. Az idén azonban valami megváltozott.
Ahogy közeledett a karácsony, a kisfiú csendesebb lett. Anyukája esténként leült mellé az ágyra, és megkérdezte: „Zsombikám, elgondolkoztál már, mit szeretnél kérni karácsonyra?” Zsombor elhúzta a függönyt, kinézett a havas udvarra, és azt felelte: „Anyu, idén inkább barátot szeretnék, nem játékot.”
A szülők meglepetése: nem játék, hanem barát kell
A kérés hallatán az anyukája csak pislogott. „Barátot? Hát az hogy lehet ajándékba kérni?” Zsombor nagyot sóhajtott. „Anyu, a játékokkal csak magamban játszom. Szeretném, ha valakivel nevethetnék, beszélgethetnék, együtt tudnánk hóembert építeni.”
Amikor apukája is meghallotta a különleges kívánságot, összenéztek az anyukával. Este hosszan beszélgettek arról, hogyan lehetne Zsombor vágyát valóra váltani. „Lehet, hogy új játék helyett inkább közös programot, vagy egy kis társaságot kellene keresnünk neki” – mondta az apa.
Mit jelent igazán ajándékot adni és kapni?
Az ünnep előtti napokban Zsombor titokban még levelet is írt a Jézuskának: „Kedves Jézuska, ha lehet, idén hozz nekem egy barátot. Nem baj, ha nem új játék, csak legyen kedves és jó hozzám. Szeretném megosztani vele a karácsony örömét.” Az anyukája elolvasta a levelet, és meghatódott. „Látod, apu, a legszebb ajándék a szeretet és a barátság.”
Eljött a karácsony estéje. Zsombor izgatottan várta a csengőszót. Amikor belépett a nappaliba, ott állt a karácsonyfa alatt egy nagy doboz. Mellette pedig egy másik kisfiú, akit még sosem látott. Anyukája kedvesen bemutatta: „Ő Misi, a szomszédból. Most költöztek ide, és még nincs itt barátja. Gondoltuk, együtt tölthetnétek a karácsonyt.” Zsombor arca felragyogott.
Az új barátság születése az ünnepi időszakban
Misi félénken mosolygott. „Szia, Zsombor! Szeretsz hóembert építeni?” Zsombor bólintott. „Nagyon! Gyere, mutatok egy titkos helyet a kertben, ahol mindig jó a hó.” A két kisfiú azonnal kiment az udvarra. Labdáztak, angyalt csináltak a hóba, majd építettek egy hatalmas hóembert, akinek répa volt az orra és vödör a kalapja.
Az este végére a két fiú úgy nevetett, mintha mindig is barátok lettek volna. Zsombor szíve tele lett örömmel. Amikor anyukája este betakarta, megkérdezte: „Na, Zsombikám, megkaptad, amire vágytál?” Zsombor mosolyogva válaszolt: „Igen, anyu. Most már tudom, hogy a legnagyobb ajándék, ha van kivel megosztani a boldogságot.”
Tanulságok: miért értékesebb a kapcsolat, mint tárgyak
Másnap Zsombor felnyitotta a nagy dobozt a fa alatt. Játék volt benne, de már nem az volt a legfontosabb. Rohant Misivel játszani, együtt örültek a játéknak is, de a közös élmények voltak a legszebbek.
Így hát, kedves gyerekek, néha érdemes nemcsak tárgyakat kívánni, hanem barátságot és kedvességet is. Mert egy barát sokkal nagyobb kincs, mint a legdrágább játék.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán csak mese volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
