Volt egyszer egy kicsi bocs, akit Misinek hívtak. Misi egy hatalmas, zöld erdőben élt, ahol a fák az égig értek, a patakok csobogtak, és az egész világ tele volt csodákkal. Misi, a kis medvebocs, nagyon kíváncsi volt mindenre, de volt egy dolog, amit még jobban szeretett volna, mint bármi mást az egész világon: egy igazi barátra vágyott.
Misi minden reggel magában ébredt az odvában. Néha hallotta, ahogy a madarak csicsergőn beszélgetnek, vagy meglátta, ahogy két mókus kergetőzik a fák között. Ilyenkor kicsit szomorú lett a szíve, mert úgy érezte, neki nincs kivel játszania, nincs kivel megosztania a nap fényeit, a patak hűvös vizét, vagy az erdei méz édes ízét. „Bárcsak lenne egy barátom!” sóhajtotta magában gyakran, miközben a mancsait nézegette.
Egyik nap Misi elhatározta, hogy elindul, és megpróbál barátot találni. Óvatosan lépkedett az avarban, néha egy-egy ágon fennakadt. Először egy fehér nyuszit pillantott meg, aki a réten ugrándozott. „Szia, nyuszi!” szólt hozzá Misi. „Szeretnél velem játszani?” De a nyuszi ijedten elugrott, mert még sosem látott ilyen nagy, barna mackót.
Misi kicsit csalódottan továbbment. Rövidesen egy sünit vett észre, aki az avarban túrt. „Szia, süni! Én vagyok Misi, és szeretnék barátokat szerezni.” A süni azonban aggódott, hogy Misi túl nagy, és megijedt tőle, ezért apró gömbbé gömbölyödött, és csendben maradt. Misi szomorúan tovább ballagott.
Ahogy ment, egy kis patakhoz ért, ahol egy béka ült a kövön. Misi megállt, és újra próbálkozott. „Szia, béka! Szeretnél velem játszani?” A béka kedvesen rámosolygott, de azt mondta: „Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Misi, de én inkább ugrálni szeretek a vízben, és lehet, hogy te túl nagy vagy hozzá.” Misi ekkor már majdnem feladta. „Talán velem van a baj…” gondolta.
Ahogy szomorkodva üldögélt a patak partján, egy kíváncsi kismadár szállt le mellé. „Miért vagy ilyen egyedül, Misi?” kérdezte csipogva. „Mindig egyedül vagyok, senki sem akar velem barátkozni” felelte Misi szomorúan. A kismadár elgondolkodott. „Nézd csak, lehet, hogy csak félnek tőled, mert nem ismernek még igazán. Próbáld meg újra, és mutasd meg, hogy jó vagy!”
Misi elhatározta, hogy nem adja fel. Másnap újra találkozott a nyuszival, de most óvatosan, messziről üdvözölte. Lassan leült a fűbe, és nem mozdult, csak figyelte a nyuszit. A nyuszi kíváncsian közelebb jött, mert látta, hogy Misi nem akar ártani neki. „Szeretnél játszani velem fogócskát?” kérdezte bátortalanul Misi. A nyuszi bólintott, és hamarosan vidáman futkároztak a réten.
Nemsokára a süni is előbújt, és csatlakozott hozzájuk egy kis gurulós játékra. Misi óvatosan játszott vele, hogy meg ne ijedjen. A béka is közelebb merészkedett, és mind együtt csobogtatták a vizet a patakban. A kismadár is velük tartott, és egy dalt csiripelt a barátságról.
Misi boldog volt, mert rájött, hogy ha türelmes, kedves és figyelmes, akkor megtalálhatja azokat, akik barátok lesznek vele. Megtanulta, hogy néha kicsit lassabban kell közeledni másokhoz, és fontos, hogy mindenki érezze magát biztonságban. Az erdőben a játék és a nevetés visszhangzott, és Misi soha többé nem érezte magát egyedül.
Azóta is vidáman élnek együtt, segítenek egymásnak, vigyáznak egymásra, és tudják, hogy a szeretet és a barátság mindennél erősebb.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
