A tűzvirág sárkánya legendájának eredete
Hol volt, hol nem volt, messze-messze, az Óperenciás-tenger túlpartján, ahol a hegyek az eget karcolják, és az erdő mélyén csillogó patakok csörgedeznek, élt egy különös sárkány. Őt hívták a tűzvirág sárkányának. Az emberek réges-régen mesélték egymásnak, hogyan keletkezett ez a csodás teremtmény: amikor az első tavaszi napfény megcsókolta a földet, abból a meleg sugarakból, a lángoló virágok szirmaiból, s a gyermekek kacagásából született.
A sárkány nem volt gonosz, inkább szomorú és magányos. Mindig a tűzvirágok között rejtőzött, s éjjelente táncolt a mezőn, hogy ne látsszon, mennyire vágyik társaságra. Az emberek azonban féltek tőle, mert a haja, a szeme, még a lehelete is izzó volt, s ahol elhaladt, ott a virágok selyemszirmai tüzesebben ragyogtak utána.
A sárkány és a tűzvirág kapcsolata
A tűzvirágok és a sárkány között titkos barátság szövődött. A virágok éjjelente meséltek a sárkánynak, elmondták, mit láttak a mezőkön, s hogyan nőnek a kis magocskákból új virágszálak. Egy éjszaka, amikor a hold világított, a legfiatalabb tűzvirág így szólt:
– Miért vagy mindig egyedül, tűzvirág sárkánya? – kérdezte halkan.
– Az emberek félnek tőlem, pedig csak barátkozni szeretnék – felelte sóhajtva a sárkány.
– Nem próbáltál még közeledni hozzájuk? – kérdezték a virágok egyszerre.
– Ha közel megyek, elbújnak vagy elszaladnak előlem – mondta a sárkány szomorúan.
A virágok tanácsot adtak neki: legyen kedves a gyerekekhez, ajándékozzon nekik tüzes szirmot, s akkor talán megszeretik.
Hősök, akik szembeszálltak a sárkánnyal
Egyszer csak hírét vette egy kis falu, hogy a sárkány ott pihen a közelükben. A bátor gyerekek, élükön egy kislánnyal, Lillával, és egy fiúval, Matyival, elhatározták, hogy megkeresik a sárkányt. Matyi szólt Lillának:
– Ne félj, Lilla! Ha kedvesek leszünk hozzá, biztosan nem bánt minket.
– Én azt gondolom, a sárkánynak szüksége van barátokra – mondta Lilla.
A gyerekek virágcsokorral, almával, és egy kedves dallal közeledtek a sárkányhoz. Amikor a tűzvirág sárkánya meglátta őket, először nagyon meglepődött. Félve, de reménykedve kérdezte:
– Nem féltek tőlem?
– Nem – felelték a gyerekek. – Barátkozni jöttünk!
A sárkány örömében körbetáncolta a gyerekeket, s egy-egy tűzvirág szirmot ajándékozott nekik. Attól a naptól kezdve a gyerekek minden este meséltek a sárkánynak, s játszottak vele a mezőn. A falu népe is hamarosan látta, hogy a sárkány nem bánt senkit, sőt, a tűzvirágok sosem voltak még olyan gyönyörűek, mint az ő barátságában.
A tűzvirág sárkánya a népművészetben
Az emberek lassan megszerették a sárkányt. Elkezdték hímezni a ruháikra a tűzvirág szirmait, s a házak falára színes sárkányokat festettek, amelyek lángoló virágok közt pihentek. A táncos mulatságokkor a lányok hajába tűzvirágot tűztek, a fiúk pedig sárkányos zászlókat lengettek.
A gyerekek énekeltek a tűzvirág sárkányáról:
„Tüzes szirmú virágsárkány
táncol velünk hajnalban,
Barátsággal, szeretettel
mosolyog a napra.”
Modern értelmezések és a mítosz öröksége
Azóta is minden tavasszal, amikor virágba borulnak a rétek, a gyerekek felkeresik a mezőt, hátha megpillantják a tűzvirág sárkányát. Tudják, hogy a barátság, a szeretet és a jóság varázslatos erőt rejt. A falu népe már nem fél a másságtól, inkább megölelik azt, aki különleges. A tűzvirág sárkánya megtanította nekik, hogy mindenki szívében ott lakik a jóság, csak elő kell csalogatni.
Így volt, úgy volt, igaz is, meg nem is, ez bizony egy ilyen tündérmese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
