Az ünnepi készülődés és a kívánságok jelentősége
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi falu, ahol minden évben nagy izgalommal várták a karácsonyt. Ahogy beköszöntött a december, az emberek lázasan sürögtek-forogtak. A házak ablakai mögött mézeskalács illata szállt, színes papírcsíkok lengedeztek az ablakokban, és mindenki valami szépre vágyott.
A falu lakói már hetekkel az ünnep előtt elkezdték írni a kívánságaikat. Ki titkos füzetsarokba, ki egy eldugott borítékba, ki csak a szívébe rejtve. Mindenki tudta, hogy karácsonykor valóra válhatnak ezek az álmok – persze csak akkor, ha szívből jönnek a kívánságok.
Panni, az egyik legkisebb kislány a faluban, minden este odasúgta a párnájának: „Bárcsak együtt lehetnénk mind, és boldogok lennénk!” A szomszéd Marci bácsi pedig mindig azt kívánta, hogy senki ne maradjon ajándék nélkül. A kívánságok összekötötték az embereket, s a falu minden évben egy kicsit fényesebb lett tőlük.
A karácsony reggele: csend és elmaradt kívánságok
Elérkezett a várva várt karácsony reggele. A hó csendesen lepte be az utcákat, a templom harangja halkan kongott. De valami furcsa történt ezen a napon.
Panni elsőként ébredt, és izgatottan rohant a nappaliba, ahol a karácsonyfa ragyogott. De amikor körbenézett, valahogy minden más volt, mint eddig. Nem hevert ott a vágyott játék, nem illatozott a frissen sütött kalács, s a szülők is mintha komorabbak lettek volna.
– Anya, hol vannak az ajándékok? – kérdezte Panni csodálkozva.
– Talán elfelejtettük kívánni… – suttogta az anyukája.
A falu többi házában is ugyanez történt. Nem voltak meglepetések, se nagy örömujjongás. Mindenki úgy érezte, mintha kimaradt volna valami nagyon fontos.
Csalódottság a fa körül – amikor hiányzik valami
Később mindenki összegyűlt a falu főterén, hátha ott megtalálják, ami hiányzik. Őszinte csalódottság ült az arcokon, még a gyerekek sem ugrándoztak örömükben.
Marci bácsi megsimogatta Panni fejét és csendesen mondta:
– Olyan üres most minden, ugye?
– Igen – felelte Panni –, mintha a karácsony elbújt volna.
Az emberek egymásra néztek, és a szívükben valahol fájt, hogy nem tudják, miért ilyen ez az ünnep.
Egy váratlan felismerés: miért nem kívánt senki?
Akkor a kis Áron megszólalt, aki addig csendben játszott egy hókupac mellett.
– Anyu, idén nem írtunk kívánságokat a Mikulásnak, és nem mondtuk el, mit szeretnénk a karácsonytól!
Az anyukája ráeszmélt:
– Tényleg, mindenki csak a rohanással, a készülődéssel volt elfoglalva. Főztünk, takarítottunk, csomagoltunk, de elfelejtettünk kívánni.
Ekkor Marci bácsi nagyot nevetett.
– Hát ezért nem kaptunk semmit! Mert a karácsony nem csak az ajándékokról szól, hanem a vágyakról, a szeretetről, amit egymásnak kívánunk.
Az emberek csendben gondolkodtak, majd egyszerre nevettek fel. Panni odaugrott a barátnőjéhez és boldogan mondta:
– Én most azt kívánom, hogy újra együtt legyünk és szeressük egymást!
Az ünnep igazi értelmének újrafelfedezése
A felnőttek és gyerekek egyaránt elkezdték mondani a kívánságaikat. Volt, aki békét kívánt, más egészséget, és volt, aki csak egy nagy ölelést. Az emberek szíve megtelt melegséggel, és a fa alatt egyszerre megjelentek apró, kézzel készített ajándékok.
Nem voltak drága dolgok, mégis mindegyik tele volt szeretettel. A gyerekek rajzokat adtak a szüleiknek, a felnőttek sütit cseréltek a szomszéddal, s mindenki boldog volt, hogy nem maradt kívánság nélkül.
Aznap este nem a csillogó díszek, hanem az egymás iránt érzett szeretet tette széppé a karácsonyt. Panni anyukája megsimogatta kislánya haját és így szólt:
– Látod, a kívánságaink nem csak ajándékot hoznak, hanem boldogságot is.
Panni mosolygott, és a szívében tudta, hogy ez a karácsony más volt, de talán éppen ezért volt a legszebb.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
