Egy bátor cica története: félelem a sötétben
Volt egyszer egy kis cica, akit Picurnak hívtak. Picur szürke bundájával és csillogó zöld szemével mindenki kedvence volt a házban. Szeretett játszani a kertben, kergette a lepkéket és napfényben hemperegve dorombolt. Mindenki azt hitte, hogy Picur bátor cica, hiszen nem ijedt meg semmitől – csak egy dologtól: a sötéttől.
Ahogy leszállt az este, és a csillagok kigyulladtak az égen, Picur szíve hevesen dobogni kezdett. Bújt volna a gazdáihoz, de tudta, hogy a cicáknak néha egyedül kell maradniuk. Amikor a fények elaludtak, és a szobában minden elcsendesedett, Picur ficánkolva bújt össze a puha takaróban, de még a mancsa is remegett. Nem tudta, miért fél ennyire, csak azt érezte, hogy valami ismeretlen és ijesztő veszi körül a sötétben.
Hogyan ismerte fel a cica a saját félelmeit?
Egy este Picur mellette aludt a kiskutya, Zsömi is. Zsömi álmosan nyújtózott, aztán megkérdezte: – Miért bújsz ennyire hozzám, Picur? Nem fázol, ugye?
– Nem fázom, csak… csak félek egy kicsit a sötétben – vallotta be Picur halkan.
Zsömi elmosolyodott. – Ne félj, hiszen én itt vagyok, és vigyázok rád!
Picurnak jól esett, hogy elmondhatta, mi bántja. Rájött, hogy ha beszél a félelméről, az máris kisebb lesz. Másnap elmesélte a gazdijának is, aki megsimogatta a fejét: – Mindenki fél valamitől, kis Picur. De együtt könnyebb szembenézni vele.
Az éjszaka rejtelmei: miért félt a cica?
Amikor leszállt az este, Picur néha furcsa zajokat hallott a sötétben: nyikorgott a padló, suhogott a függöny. Előfordult, hogy az árnyékok táncoltak a falon, és Picur szíve összeszorult. Egyszer úgy tűnt, mintha valaki suttogna a sarokban.
– Ott van valaki! – súgta.
De amikor Zsömi odament, csak egy kabátot talált a szék háttámláján. Máskor a szél játszott a levelekkel az ablakban, és a függöny megmozdult.
Picur lassan rájött, hogy a sötétségben is csak azok a dolgok vannak, amelyeket nappal is látni lehet – csak épp elbújnak a fény elől.
Barátok segítsége: együtt könnyebb a félelemmel szembenézni
A következő éjszaka Picur elhatározta, hogy nem bujkál tovább a takaró alatt. Zsömi mellé telepedett és megkérte: – Maradj velem, amíg elalszom!
Zsömi bólintott, és együtt figyelték a sötétséget.
– Nézd csak, ott az árnyék! – szólt Picur.
– Az csak a szék, amire a kabátodat tetted – mondta Zsömi kedvesen.
Nevettek, és Picur egyre bátrabb lett. Még a gazdi is bejött, leült melléjük, és mesélt egy rövid történetet az éjszaka csodáiról: a baglyokról, akik látnak a sötétben, és a holdról, aki vigyáz mindenkire.
Picur azt érezte, hogy ha szerettei vele vannak, a sötétség már nem is olyan félelmetes. Sőt, észrevette, hogy a sötét puha és csendes, mint egy takaró, amely alatt álmodni lehet.
A sötétség legyőzése: a cica bátorságának titka
Egyik este nagy vihar kerekedett. Az eső dobolt az ablakon, a villámok bevilágították a szobát. Picur szíve újra hevesen vert, de most már tudta, mit kell tennie.
Leült az ablakhoz, maga mellé hívta Zsömit, és azt mondta: – Most már nem félek, mert tudom, hogy a sötét csak a világ pihenése. Az árnyékokat a fény játsza, a zajokat a szél hozza. És a barátságom veled, Zsömi, erősebb, mint bármilyen félelem.
Zsömi megsimogatta Picur hátát. – Bátor cica vagy, Picur!
Azóta, ha eljött az este, Picur nyugodtan feküdt le aludni. Tudta, hogy a sötétség nem ellenség, hanem barát, aki segít pihenni és álmodni. És ha néha mégis megrémült, csak eszébe jutott, hogy a szeretet és a barátság mindig világosságot gyújt a szívben.
Így volt, igaz volt, vagy talán nem is volt igaz – ez bizony egy mese volt! Picur története megtanít minket arra, hogy mindannyian félhetünk néha, de a szeretet és a barátok segítségével bármilyen sötétséget legyőzhetünk.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
