A varázslatok könyvének boszorkánya eredete és múltja
Egyszer réges-régen, egy sűrű, titokzatos erdő mélyén élt egy kedves boszorkány, akit mindenki csak Mirabelnek hívott. Mirabel nem volt olyan, mint a többi boszorkány, mert sosem használt varázslatot rosszra, inkább arra törekedett, hogy segítse a körülötte élőket. Az erdő szívében, egy öreg tölgyfa odvában lakott, és nap mint nap gondoskodott a madarakról, őzikékről, sőt, még a pajkos mókusokról is.
Mirabelnek volt egy nagy kincse: egy nagyon régi, vastag könyv, aminek lapjain arany betűkkel írták le a világ összes varázslatát. Ezt a könyvet még az üknagymamájától örökölte, aki szintén jószívű boszorkány volt. A könyv már sok mindent látott, de Mirabel vigyázott rá, mint egy igazi kincsre.
A boszorkány hatalma: varázslatok és titkos tudás
Mirabel minden reggel elővette a könyvet, és újra meg újra átolvasta a lapokat. Volt benne varázslat, amivel gyógyítani lehetett a beteg állatokat, és olyan is, amivel mosolyt lehetett csalni a szomorú erdei lények arcára. Mirabel azt vallotta, hogy a legnagyobb varázslat maga a szeretet, és ezt szívesen megosztotta mindenkivel. Egy napon például a kis nyuszi, Móric, nagyon szomorúan ült a fa tövében.
Miért vagy ilyen bánatos, Móric? – kérdezte Mirabel barátságosan.
Eltűnt a legkedvesebb répám! – panaszkodott Móric.
Ne aggódj, segítek megkeresni! – ígérte Mirabel, és a varázskönyv egy titkos oldalán talált egy nyomkereső varázsigét. Elmondta halkan, és a répát hamarosan meg is találták egy bokor alatt.
Barátságok és ellenségek a mágikus világban
Mirabel nem csak barátokat szerzett magának a varázslatos erdőben, hanem akadnak, akik irigykedtek rá. Ott volt például Szurok Hilda, a közelben lakó boszorkány, aki mindig irigyelte Mirabel varázskönyvét. Hildának is volt egy könyve, de az nem volt olyan különleges, tele volt hibás varázslatokkal.
Egyszer, amikor Mirabel a réten sétált Móriccal, Hilda eléjük toppant.
Add nekem a könyved, Mirabel! – mordult rá.
De miért, Hilda? – kérdezte Mirabel.
Mert én is akarok olyan varázslatokat tudni, mint te! – felelte Hilda.
De tudod jól, hogy a varázslat csak akkor működik, ha jószívű vagy – mondta Mirabel kedvesen. – Ha szeretettel fordulsz másokhoz, a te könyved is különlegessé válhat.
Hilda gondolkodóba esett, és Mirabel szavai lassan elgondolkodtatták.
A könyv rejtélyes lapjai: mit árulnak el?
Egy este, mikor Mirabel lapozgatta a könyvet, észrevett egy eddig láthatatlan oldalt. A lap tele volt színes rajzokkal, és egy titkos verssel, amit csak igazán tiszta szívű boszorkányok olvashattak el. A vers arról szólt, hogy a szeretet a legerősebb varázslat, és ha valaki másokat segít, akkor a könyv is újabb titkokat árul el.
Másnap Mirabel megmutatta Hildának az oldalt.
Látod, Hilda? Ha segítünk másoknak, újabb varázslatok születnek! – magyarázta mosolyogva.
Hilda ekkor elhatározta, hogy ő is megpróbál segíteni az erdő állatainak. Először ügyetlenkedett, de Mirabel türelmesen tanította minden fortélyra.
A varázslatok könyvének öröksége és jelentősége
Azóta Mirabel és Hilda együtt vigyáztak az erdőre, és a varázslatok könyve még több titkot osztott meg velük. A barátságuk erősebb lett, mint a legerősebb varázslat, és az egész erdő boldogabb lett. Mindenki tudta, hogy ha baj van, csak a két barátnőhöz kell fordulni.
Sok-sok év múlva Mirabel átadta a könyvet egy kisboszorkánynak, aki ugyanúgy szerette az állatokat és embereket. Így szállt tovább a varázslat, és a jóság sosem veszett el az erdőben.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz sem volt, de ilyen szép mese volt!
A szeretet és a barátság mindig a legerősebb varázslat, ezt sose feledd!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
