A messzi, kék hegyek között, ahol reggelente harmat csillog a fűszálakon, és a napfény játékosan táncol a bokrok levelein, ott született meg egy szellő, akit Mesélő Szélnek hívtak. Senki sem tudta pontosan, honnan jött, talán a tenger mellől, talán egy régi völgyből, ahová csak madarak járnak. Egy biztos: Mesélő Szél különleges volt, mert sosem járt üresen. Mindig hozott magával egy-egy mesét.
Egyik reggel a hegyi tisztáson egy kislány ült, neve Lili volt. Figyelte, ahogy a fák ágai finoman hajlonganak a szélben. Egyszer csak Mesélő Szél suttogva hozzá bújt, és csilingelő hangján ezt mondta:
– Lili, hallod, mennyi titkot rejtenek a lombok? Én mindent tudok, amit a világ mesél, mert keresztülfutok a mezőkön, hegyeken, városokon. Szeretnéd hallani az egyik mesémet?
Lili csillogó szemekkel bólintott.
– Akkor csukd be a szemed, és nyisd ki a szíved – súgta a Szél.
Így kezdődött a kapcsolatuk. Lili minden nap kiült a nagy tölgyfa alá, és figyelte a szelet. Megtanulta, hogy a Mesélő Szél történeteit nemcsak füllel, hanem szívvel is kell hallgatni. A mesék gyakran suttogásként indultak, majd dalokká, végül színes álmokká váltak.
Nemcsak Lili volt az, akit a Mesélő Szél felkeresett. Egyik este, amikor a nap lement, és a csillagok felragyogtak, a szél átsuhant egy aprócska falun. A kisfiú, akit Bencének hívtak, épp az ablakánál ült. A szél megcirógatta az arcát, és halkan mesélni kezdett.
– Tudod, Bence, egyszer régen egy egészen bátor egérke élt ezen a vidéken, aki segített egy elveszett madárkának hazatalálni. Az egérke nem félt a sötét erdőtől, mert hitt abban, hogy a jóság mindig hazavezet.
– És mi lett az egérkével? – kérdezte Bence.
– Az egérke barátságot kötött a madárral, és sosem volt többé magányos. Mert a jóság és a szeretet mindig visszatér ahhoz, aki ad belőle – válaszolta a szél.
A Mesélő Szél bejárta a hegyeket, völgyeket, városokat és falvakat. Mindenhol más-más mesét vitt magával: hol az összefogásról, hol a segítőkészségről, hol pedig a bátorságról beszélt. Egyszer egy csodaszép réten egy apró nyuszi sírdogált, mert nem találta a hazavezető utat. A szél finoman megérintette, és így szólt:
– Ne félj, kicsi nyuszi, a barátság mindig fényt gyújt a legsötétebb erdőben is. Ha figyelsz a szívedre, megtalálod az utat. És ha mégsem, ne félj segítséget kérni!
A nyuszi összeszedte a bátorságát és segítséget kért a közeli mókusoktól. Együtt kacagtak, keresgélték az ösvényt, mígnem megtalálták a hazavezető csapást. A nyuszi soha többé nem félt, hiszen tudta, hogy vannak barátai, akik segítenek, és bármikor meghallgathatja a szél meséit.
A Mesélő Szél legendáiból mindenki tanult valamit: hogy a szeretet, a bátorság és a jóság mindig utat mutat. Lili megtanulta, hogy a legnagyobb ajándék, ha valakinek mesét ajándékozunk, mert a mesék szívet melengetnek. Bence rájött, hogy az igazi erő abban rejlik, ha segítünk másokon. A kis nyuszi pedig megértette, hogy a félelmeket legyőzhetjük, ha összefogunk.
És hogy mit üzen nekünk ma a Mesélő Szél? Azt, hogy sose felejtsünk el figyelni egymásra, legyen nyitott a szívünk, és merjünk jószívűek lenni. A szél ma is suttogja a meséit, csak meg kell hallani a lombok között, a házak sarkán, egy-egy magányos padon vagy a kerti hintán. Ha elcsendesedünk, biztosan meghalljuk a történeteit.
Így volt, igaz is volt, tündér is volt – talán nem is volt, de a szeretet és jóság meséje örökké ott él a szívünkben.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
