Bemutatkozik Mici, a kíváncsi, ügyetlen cica
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi cica, akit Micinek hívtak. Mici nem volt hétköznapi macska: bundája csíkos volt, szemei zölden csillogtak, de ami igazán különlegessé tette, az a hatalmas kíváncsisága és bizony, a nagy ügyetlensége is. Gazdija, Panni, nagyon szerette Micit, és mindig mosolygott, amikor a cica valami újat fedezett fel a házban.
Mici szerette a magas helyeket. Imádott az ablakpárkányon ülni, a fotel támlájáról lesni a madarakat, sőt, a könyvespolc tetejére is rendszeresen felmászott. De Mici hiába volt bátor és kíváncsi, az egyensúlyérzéke bizony gyakran cserbenhagyta. Így történt, hogy sokszor, miközben egyensúlyozott, hirtelen lesuhant a földre. Panni ilyenkor mindig odaszaladt hozzá.
– Jaj, Mici, már megint leesettél? – kérdezte nevetve. – Nagyon bátor vagy, de kicsit ügyetlen is!
Az első nagy zuhanás története és tanulsága
Egy meleg nyári reggelen Mici elhatározta, hogy megmássza a konyhaszekrény tetejét. Felugrott a székre, onnan az asztalra, majd egy nagy lendülettel a szekrény tetejére! Ott felfedezett egy régi virágcserepet – vajon mi lehet benne? Amint közelebb kúszott, a cserép megbillent, Mici pedig elvesztette az egyensúlyát, és hopp! – lepottyant a padlóra.
Először nagyon megijedt. Fájt a tappancsa, és egy kicsit el is szomorodott. Panni gyorsan odaugrott hozzá, óvatosan felemelte, megsimogatta.
– Semmi baj, Mici, előfordul az ilyen. A fontos, hogy ne add fel, és próbáld újra! – mondta, miközben a cica bundáját babusgatta.
Mici ekkor megértette, hogy néha leesni is lehet, de a legfontosabb, hogy mindig felálljunk, és bátran próbálkozzunk újra, akárhányszor is bukunk el.
Hogyan segített a gazdi Micinek felállni?
Panni nagyon szerette Micit, és mindig vigyázott rá. Amikor látta, hogy Mici fél a magasba mászni az első nagy esés után, kitalált valami különlegeset. Puha párnákat rakott a bútorok köré, hogy ha Mici véletlenül leesne, ne üsse meg magát.
– Nézd csak, Mici! Most már biztonságosabb – mondta kedvesen. – Bátran próbálkozhatsz, én itt vagyok, és segítek!
Mici óvatosan felugrott a székre, onnan az asztalra, majd a párnákra nézve egyenesen a konyhaszekrény tetejére. Ha néha mégis lepottyant, Panni mindig ott volt, hogy megvigasztalja. Így Mici már nem félt annyira, és egyre ügyesebb lett.
Vicces és tanulságos pillanatok a mindennapokban
Egyik délután Panni vendégeket hívott teázni, és mindannyian leültek a nappaliban. Mici persze nem tudott ellenállni a kíváncsiságának, és felmászott a dohányzóasztalra, hogy megszimatolja a süteményeket. De egy rossz mozdulat, és máris lehuppant a szőnyegre, egyenesen egy halom puha párnára! A vendégek nevetve tapsoltak.
– Ez a cica igazi akrobata! – mondta az egyik vendég.
Mici szemei huncutul csillogtak. Tudta, hogy nem baj, ha leesik, mert mindenki szereti, és a hibáktól csak tanulni lehet. Ezen a délutánon még többször is leesett, egyszer a függönyről, egyszer pedig a polcról, de minden alkalommal felállt, és újra próbálta.
Mit tanulhatunk Micitől a bátorságról és kitartásról?
Mici története azt mutatja, hogy mindenki hibázhat, még a legbátrabb cicák is. A legfontosabb az, hogy ne adjuk fel, ha valami elsőre nem sikerül. Mici mindig felállt, és újra próbálkozott, mert tudta, hogy mellette van, aki segít neki, és szereti őt.
A szeretet, a türelem és a kitartás mind segítenek abban, hogy egyre bátrabbak és ügyesebbek legyünk. Mici sem lett tökéletes, néha még most is leesik, de már nem fél, mert tudja: mindig lesz, aki segít neki felállni, és minden próbálkozás közelebb visz a sikerhez.
Így történt, igaz is volt, meg nem is, ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
