Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró zöld béka, akit Frigyesnek hívtak. Frigyes a nádas szélén, egy puha, iszapos tó partján született, ahol a békacsaládok mindennap együtt énekeltek és ugrándoztak. Ő azonban már kisbékaként is más volt, mint a többiek. Miközben a testvérei a vízen ugráltak vagy légyre vadásztak, Frigyes gyakran ült egyedül a sás között, és messze, nagyon messze nézett a tó túloldalára.
„Mit csinálsz ott, Frigyes?” kérdezte tőle egy nap a legkisebb testvére, Lili.
„Álmodozom” – felelte Frigyes halkan. „Szeretném egyszer látni, mi van a tó túloldalán. Talán ott magasabb a nád, vagy színesebbek a virágok.”
Az iszap partján Frigyes sok időt töltött ábrándozással. Szerette elképzelni, hogy repülni tud, akár a fecskék, vagy hogy olyan messzire ugrik, hogy egyszer csak egy másik tavon találja magát, tele ismeretlen barátokkal. A többi béka gyakran csodálkozva hallgatta Frigyes történeteit.
„Te biztosan különös béka vagy” – mondta neki egyszer a bölcs öreg béka, Béla bácsi. „De sose félj álmodni, mert az álmok mutatják meg, merre menj!”
Frigyesnek volt egy jó barátja is, Berci, a vidám vízicsiga. Berci mindig meghallgatta Frigyes gondolatait, sőt, néha együtt tervezgettek.
„Tudod mit, Frigyes? Egyszer menjünk el együtt a tó túloldalára!” – lelkesedett Berci.
„De hogyan? Te lassú vagy, én meg nem tudok olyan nagyot ugrani…” – bizonytalanodott el Frigyes.
„Sebaj, ha együtt vagyunk, biztosan sikerül!” – mosolygott vissza Berci.
A két barát elhatározta, hogy megpróbálják. Frigyes először nagyon bátortalan volt. Amikor elindultak, egy nagy nád sűrűjében eltévedtek, és Frigyes majdnem ráugrott egy szúrós sáskára. „Jaj, Berci! Nem lesz ebből baj?” – kiáltotta kétségbeesetten.
„Ne add fel, Frigyes! Ott van a túloldal, csak még egy picit menjünk!” – bátorította a csiga.
Ahogy mentek, új barátokat is szereztek. Találkoztak egy bölcs teknőssel, aki megmutatta a legbiztonságosabb utat, és egy vidám kiskacsa is csatlakozott hozzájuk, aki megosztotta velük a friss tavirózsa-levelet. Mindannyian segítettek egymásnak, ha valaki eltévedt vagy elfáradt.
Frigyes egyre bátrabb lett, és már nem félt attól, hogy álmodni mer. Sőt, rájött, hogy az álmai segítik abban, hogy barátokat szerezzen, új dolgokat lásson és bátor legyen.
Végül, sok kaland után, elértek a tó túloldalára. Ott valóban magasabb volt a nád, és a virágok is színpompásabban nyíltak, mint bárhol másutt. Frigyes boldogan nézett körül, és megköszönte barátainak a segítséget.
„Látod, Frigyes, együtt minden sikerülhet!” – mondta Berci.
„És ha hazamegyünk, elmesélem mindenkinek, hogy az álmok tényleg valóra válhatnak, ha hiszünk bennük és segítünk egymásnak” – felelte Frigyes.
Azóta Frigyes nemcsak álmodozott, hanem segített más békáknak is megtalálni az álmaikat. Megtanulta, hogy az igazi bátorság az, amikor hiszünk magunkban és szeretettel fordulunk mások felé. És hogy a legszebb álmok azok, amiket megoszthatunk a barátainkkal.
Így volt, igaz is, mese is – talán nem is volt igaz. Ez volt a béka meséje, aki mindig álmodozott, és megtanulta, hogy szeretettel és bátorsággal bármit elérhetünk.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
