Ismerkedjünk meg a mindig álmos vakond történetével
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis vakond, akit Mártonnak hívtak. Márton nem volt éppen olyan, mint a többi vakond az erdőben. Ő ugyanis folyton álmos volt, és szinte bárhol el tudott aludni. Reggel, amikor ciripeltek a tücskök, Márton már akkor nagyokat ásított. Napközben, amikor a barátai játszottak, gyakran csak szundikált a friss fűben.
A többiek néha csodálkoztak is, hogy Márton hogy lehet mindig ilyen álmos. Együtt játszottak volna, bújócskáztak volna, de Márton legtöbbször csak hunyorogva figyelte őket, aztán csendben elszunyókált. Ám senki sem haragudott rá, mert mindenki tudta, hogy Mártonnak nagy, jó szíve van.
Miért aludt el folyton a kis vakond az erdőben?
Egy szép, napsütéses napon, amikor az erdőben mindenki ébredezett, a nyuszi kíváncsian nézett Mártonra.
– Márton, miért alszol mindig? – kérdezte tőle.
– Tudod, Nyuszi, nem is tudom – válaszolta Márton, miközben ásított egy hatalmasat. – Olyan jókat álmodom mindig, és néha azt érzem, hogy az álmokban még több kaland vár rám.
A sün is odasétált hozzájuk.
– Milyen kalandokat álmodsz, Márton? – kérdezte kíváncsian.
– Olyanokat, amikben repülhetek a felhők között, úszhatok a folyókon, sőt, még a Napot is megérinthetem! – mesélte Márton csillogó szemekkel.
A barátai csodálkozva hallgatták. Ők sosem álmodtak ilyen különös, színes álmokat.
Barátai próbálják felébreszteni az álmos vakondot
Egyik nap, amikor Márton megint elszenderült a nagy fa tövében, a barátai elhatározták, hogy meglepik őt egy különleges nappal, hogy ne csak álmaiban éljen át kalandokat.
A nyuszi először csiklandozni próbálta a vakond talpát, hátha attól felébred. A sün apró, puha levelekkel simogatta az orrát, a mókus pedig egy nagy dióval gurigázott a fűben, hátha zajt csap. Márton azonban csak mosolygott álmában, és tovább horkolgatott csendesen.
A barátai végül leültek mellé, és halkan beszélgettek.
– Talán várnunk kell, amíg magától felébred – mondta a mókus.
– Igen, és addig vigyázzunk rá, hogy békésen aludhasson – javasolta a sün.
Így is tettek. Amikor Márton végre felébredt, a barátai boldogan köszöntötték.
– Jó reggelt, Márton! – köszöntötték egyszerre.
– Jó reggelt! – pislogott Márton. – Olyan különös álmom volt!
A vakond különös álmai és kalandjai az álomvilágban
Márton álmaiban csodás világokba utazott. Egyik éjjel például találkozott egy csillogó szárnyú pillangóval, aki elvitte őt a virágok hegyére. Ott minden virág zenélt, és Márton táncolt a selymes szirmok között.
Másik éjszaka egy békés tó partján üldögélt, ahol a halak meséket mondtak neki a víz alatti világról. Márton még azt is hallotta, hogy a napfelkelte aranyszínű varázslatot festett a tó tükrére.
Egy harmadik álomban a szél hátán szállt végig az erdőn, és minden bokorban, minden fán barátságos állatokkal találkozott. Az álmokban sosem volt egyedül, de valahogy mindig hiányzott neki valami – vagy inkább valakik: a barátai.
Tanulság: fontos az alvás, de a barátok még fontosabbak
Egy reggel Márton álmosan ébredt, de most nem feküdt vissza. A barátai köré gyűltek, és együtt indultak felfedezni az erdőt. Ez a nap más volt, mint a többi. Játszottak, szaladtak, nevettek – igazi kalandokat éltek át, együtt.
Márton rájött, hogy bár az álmok nagyon szépek és különlegesek, a legjobb kalandok mégis a barátokkal történnek. Estére már csak akkor hunyta le a szemét, amikor mindenki hazament, és tudta, hogy holnap újra együtt lehetnek.
Így volt, igaz volt, ez bizony egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
