Megismerjük a mosolygós cica varázslatos világát
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu szélén egy csöppnyi házikó, ahol egy különleges cica élt. Őt úgy hívták, hogy Csiribí. Csiribí nem volt hétköznapi cica: bundája szürkén csillogott, szemei, mint a két zöld gyöngy, s a legkülönlegesebb benne mégis az volt, hogy mindig mosolygott. Akár sütött a nap, akár esett az eső, Csiribí pofiján ott ragyogott a legszebb cica-mosoly.
A faluban mindenki ismerte őt, hiszen amerre csak járt, vidámság követte. A gyerekek futva köszöntek neki: „Szia Csiribí, ma is mosolyogsz?” Mire a cica kedvesen dorombolt, és még szélesebben mosolygott vissza. Még a szomorú bácsi is, aki a padon ült nap mint nap, elmosolyodott, ha meglátta Csiribít.
Hogyan lett a cica mindig mosolygós?
Egyszer a kiscicák kíváncsian kérdezték tőle: „Hogy csinálod, hogy mindig mosolyogsz, Csiribí?” A mosolygós cica leült közéjük, farkát szépen maga mellé kanyarította, és így mesélt: „Amikor kicsi voltam, gyakran szomorkodtam. Nem értettem, miért vannak néha szürke napok. Aztán egy este, mikor egyedül ültem a kerten, egy aprócska tündér szállt mellém. Azt mondta, a mosoly varázslatos dolog, és ha kipróbálom, csodák történnek.”
Csiribí kipróbálta. Először csak picit húzódott felfelé a bajuszkája, majd egyre nagyobbra, míg végül igazi, boldog mosoly lett belőle. Attól a naptól kezdve minden reggel mosolyogva kelt, és észrevette, hogy a világ is színesebb lett körülötte.
A környezet reakciója a boldog cica láttán
Az emberek és állatok is rácsodálkoztak a boldog cicára. „Nézd, ez a cica mindig mosolyog!” – suttogták egymásnak. Egyszer a morgós kutya, Morcos, odaállt elé. „Nem unod még ezt a mosolygást?” – kérdezte. Csiribí barátságosan nézett rá. „Próbáld ki te is, Morcos!” Morcos először csak fintorgott, de aztán, hogy ne maradjon le, kipróbálta. Hát csoda történt! A környék népe először megdöbbent, aztán tapsolt, mert Morcos is mosolyogni kezdett.
A gyerekek odafutottak hozzájuk, s egyikük megszólalt: „Ha Csiribí és Morcos is tud mosolyogni, talán mindannyian tudunk!” Innentől kezdve a falu lakói gyakrabban mosolyogtak egymásra. A szomszéd néni már nem volt olyan morcos, a péknél is vidámabbak lettek a reggeli beszélgetések.
A mosoly ereje: tanulságok a cicától
Egy nap újabb látogató érkezett a faluba: egy szomorú, elázott kismadár, aki elvesztette az otthonát. Csiribí odament hozzá, és kedvesen így szólt: „Gyere, pihenj meg nálam! Látod, még egy rossz nap után is lehet mosolyogni.” A kismadár először csodálkozott, de Csiribí mellett lassan neki is jobb kedve lett. Együtt játszottak, s a kis madár megtanulta, hogy a mosoly segít a szívnek meggyógyulni.
Így hát Csiribí minden nap példát mutatott: segített, akinek szüksége volt rá, és sosem felejtett el mosolyogni. A falu lakói pedig megtanulták, hogy a mosoly nem csak a szájukat, de a szívüket is melegíti.
Miért jó, ha mi is mosolygunk, mint a cica?
Egyszer egy kisfiú odasúgta barátjának: „Csiribínek igaza van. Ha mosolygok, minden könnyebb.” A barátja bólintott, és együtt nevettek tovább. Még a felnőttek is észrevették: ha reggel mosolyognak egymásra, sokkal jobb napjuk lesz.
Így hát a cica, aki mindig mosolygott, nemcsak a falu, hanem mindenki szívébe beköltözött. Mert a mosoly varázslatos: összeköt, gyógyít, és boldoggá tesz mindenkit.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy igaz sem volt, de egy biztos: ha mosolyogtok, mint Csiribí, a világ is szebb lesz körülöttetek!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
