A kristályerdő birodalma messze, a hegyeken túl terült el. Itt minden fa törzse színes kristályból nőtt, ágai apró csillagokat ragyogtak, s a lombok közt zafírszín madarak daloltak. Ebben a varázslatos erdőben mindig tavasz volt, a levegőben szivárványos fények táncoltak, s a patakok vize úgy csilingelt, akár az üvegharangok.
A kristályerdő lakói szeretetben éltek egymás mellett: mókusok, nyuszik, sőt, még kis törpék is laktak a mohás kristálybarlangokban. Az erdőt egy kedves, bölcs király és királyné vezette, akik nagyon vágytak arra, hogy gyermekük szülessen. Nap mint nap tették a jót, segítettek annak, akinek szüksége volt rá, és a jóságuk visszatükröződött egész birodalmukban.
Egy csodás éjszakán, amikor a telihold fénye megcsillant az erdő kristályain, különös dolog történt. Egy apró fénygömb ereszkedett le az égboltról, épp a palota kertjére. A fényből sírás csendült: egy kislány született. Hercegnő volt, akit népük Kis Csillagnak nevezett el, mert szemei úgy ragyogtak, mint az esti égbolt.
Ahogy Kis Csillag növekedett, kíváncsi lett a világra. Egy reggel, amikor a harmatcseppek sziporkáztak a fűszálakon, titokban kiszökött a palotából. Meg akarta ismerni a kristályerdő minden titkát. Először kis mókus toppant elé.
Szervusz, Kis Csillag hercegnő! – szólt a mókus. – Elvezethetlek a titkos gyöngyforráshoz?
Nagyon szeretném! – felelte a hercegnő. – De mondd, ki őrzi azt a forrást?
Egy bölcs bagoly, aki mindig igazat mond – nevetett a mókus. Így kezdődött Kis Csillag első kalandja. Útjukon csatlakozott hozzájuk egy vidám nyuszi, sőt, egy cserfes zöld manó is. Hamarosan ott álltak a gyöngyforrás előtt, ahol a bagoly így szólt:
Üdvözöllek, kis hercegnő! Aki szíves szívvel közeledik, annak a forrás vize mindig kristálytiszta marad!
Kis Csillag megköszönte a szavait, és boldogan játszott új barátaival a patak partján. Ám ekkor különös árny borult az erdő fölé. A kristályfák fénye megfakult, s a madarak is elcsendesedtek. Suttogás terjedt: a sötétség elindult, hogy elrabolja az erdő fényét.
Kis Csillag szíve összeszorult. Tudta, segítenie kell. A barátai bátorították.
Ne félj, veled megyünk! – mondta a mókus. – Együtt biztosan sikerül.
Az erdő mélyén sötét felhő gomolygott, s egy mogorva, fekete fejű holló ült a közepén. A holló haragosan nézett rájuk.
Mit kerestek az én birodalmamban? – károgta.
A fényt és a szeretetet hoztuk! – válaszolta Kis Csillag. – Az erdő minden lakójának szüksége van rá.
A holló meglepődött. Sosem hallott még ilyen kedves szavakat. Kis Csillag odalépett hozzá, és így szólt:
Gyere velünk, játssz és nevess te is! Itt mindenki barát lehet.
A holló először megtorpant, de a hercegnő mosolya megmelengette hideg szívét. Lassan leszállt a felhőről, s ahogy csatlakozott hozzájuk, a sötétség szertefoszlott. A kristályerdő újra fénylett, s mindenki boldogan ünnepelt.
A kristályerdőben ezután minden nap öröm és szeretet lakott. Még a holló is megtanult nevetni, s minden este mesét mondott a többi állatnak. Kis Csillag hercegnő pedig tudta: legnagyobb varázsereje a szíve jósága és a barátsága.
Az évek múltak, de a kristályerdő minden lakója megőrizte ezt a tanítást: a szeretet, a jóság és a barátság minden sötétséget legyőz.
Ez volt a kristályerdő hercegnőjének meséje. Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt. De ez bizony egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
