A kisgyertya születése és a karácsony előkészületei
Egyszer, nem is olyan régen, egy aprócska gyertya született egy meleg, illatos gyertyaöntő műhelyben. Ott sorakoztak testvérei, nagyobbak, kisebbek, pirosak, fehérek, de a mi kisgyertyánk egy fehér, karcsú, szerény gyertya volt. Ahogy a gyertyamester óvatos kézzel formálta, a kisgyertya kíváncsi lett: Vajon mi lesz velem? Hol fogok fényt adni?
A téli esték egyre hűvösebbek lettek, odakint hullt a hó, bent pedig készülődtek az emberek a karácsonyra. Mindenki sürgött-forgott, csomagolópapír zizegett, fahéj illata szállt, közben a kisgyertya is izgatottan várta, hogy vajon hová kerül majd a nagy ünnepen.
Az ünnepi asztal dísze: a kisgyertya szerepe
Eljött a nagy nap, amikor egy kedves kislány, Lili, az édesanyjával a boltban járt. A polcon megpillantották a kisgyertyát, és Lili rögtön így szólt:
– Nézd, anya, milyen szép ez a gyertya! Rakjuk a karácsonyi asztalra!
Az édesanya elmosolyodott, és hazavitték a kisgyertyát. Otthon Lili gondosan helyezte az asztal közepére egy zöld fenyőág és néhány arany dió közé. A kisgyertya nagyon boldog volt.
– Milyen jó itt, ilyen szép díszek között! – gondolta. – Vajon milyen lesz a karácsony?
A fény útja: a kisgyertya első fellobbanása
Elérkezett a szenteste. A család ünneplőbe öltözve gyűlt össze az asztal körül. Lili óvatosan megfogta a gyufát, és megszólalt:
– Most gyújtsuk meg a gyertyát, hogy világítson nekünk!
A kisgyertya izgatottan várta a pillanatot. Amikor lángra lobbant, meleg fénye betöltötte a szobát. Mindenki elcsendesedett, a gyertya fényében aranyszínben csillogott a dió, és a fenyőág illata keveredett a vacsora finom illatával.
A kisgyertya figyelte a családot. Lili az édesapjához bújt, az anyukája pedig melegen mosolygott.
– Olyan jó így együtt! – súgta Lili. – A gyertyafény mindig meghittebbé teszi a karácsonyt.
Családi történetek a karácsonyi gyertyafényben
Vacsora után a család leült, és egymás után mesélték el karácsonyi emlékeiket. Az apa elmesélte, hogyan épített hóembert gyerekkorában, az anya nosztalgiával beszélt arról, hogy régen mindig házi mézeskalácsot sütöttek. Lili pedig arról mesélt, hogy mennyire várta, hogy idén ő gyújthatja meg a gyertyát.
A kisgyertya figyelte a mesélő arcokat. Érezte, hogy az ő pici fénye melegséget és örömöt hozott ebbe a családba. Lili halkan odasúgta:
– Ugye, te is velünk örülsz, kisgyertya?
A kisgyertya pislákoló lángja mintha bólintott volna. Tudta, hogy most igazán fontos: a szeretet és az összetartozás jelképévé vált.
Mit tanít nekünk a kisgyertya karácsonya?
Ahogy telt az este, a gyertya lassan leégett, de szíve, ha lett volna, örömmel telt meg. Megértette, hogy azért született, hogy fényt hozzon mások életébe, és boldogságot adjon azoknak, akik körülötte vannak.
És amikor Lili elaludt, a kisgyertya egy utolsó ragyogó pillanattal búcsúzott el. Tudta, hogy igazi varázslatban lehetett része, mert szeretetet és örömöt hozhatott, még ha csak egyetlen estére is.
Ezért hát, kedves gyerekek, sose feledjétek: egy kis fény, egy kis szeretet csodákat tehet, és ha jósággal fordultok másokhoz, a világ is ragyogóbb lesz.
Így volt, vagy nem volt, ez bizony egy ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
