Mikulás legendája és a varázsdió története
Réges-régen, amikor az erdők még mélyebbek és a tél igazi hófehér csodát varázsolt a tájra, élt a világban egy kedves, piros ruhás öregember. Ő volt Mikulás, aki minden évben december elején hosszú utat tett meg, hogy örömet szerezzen a gyermekeknek. Mindenki tudta, hogy Mikulás nemcsak az ajándékokat, hanem a szeretetet is hozza magával, amely melegséget csempész a leghidegebb éjszakákba is.
Egy évben, éppen amikor a csillagok ragyogóbbak voltak a megszokottnál, különös dolog történt. A Mikulás háza előtti fenyőfa alatt egy aprócska, fénylő dió hevert, amely szebben csillogott, mint bármelyik karácsonyi dísz. A Mikulás elcsodálkozott. „Hát ez meg hogy került ide?” morfondírozott hangosan, miközben felemelte a furcsa diót.
A varázsdió titka: hogyan talál rá Mikulás?
Mikulás a diót tenyerére fektette, s ahogy megérintette, melegséget érzett a szívében. Az öreg manó, Szeder bácsi épp akkor toppant be a házba. „Látom, megtaláltad a varázsdiót, Mikulás!” mondta mosolyogva. „A mondás szerint csak az találhatja meg, akinek a szíve tiszta és tele van szeretettel.”
„De mire jó ez a dió?” kérdezte Mikulás, miközben a diót forgatta az ujjai között.
„Ez a dió különleges,” magyarázta Szeder bácsi. „Segít, hogy még jobban megértsd a gyermekek kívánságait, és megtanít igazán szívből ajándékozni.”
Gyerekek kívánságai és a dió különleges ereje
A Mikulás elhatározta, hogy kipróbálja a varázsdió erejét. Amikor este a kandalló mellé ült, szívére tette a diót, és halkan suttogni kezdte: „Szeretném tudni, mire vágynak igazán a gyerekek.”
A dió finoman megmelegedett, és a Mikulás egyszer csak hallani kezdte a gyermekek hangját a világ minden tájáról. „Azt szeretném, ha anyukám boldog lenne” sóhajtotta egy kislány. „Bárcsak a testvérem meggyógyulna” kívánta egy kisfiú. Mások csupán szeretetet, barátságot vagy egy ölelést kértek.
A Mikulás szeme megtelt könnyel. „Hát a legtöbb kívánság nem is játék vagy édesség, hanem szeretet és gondoskodás” mondta meghatottan.
Kalandok a hóborította erdőben Mikulással
Másnap reggel Mikulás úgy döntött, hogy a varázsdióval járja végig az erdőt, hogy megtalálja a legszebb ajándékokat. Útja során találkozott egy fázó mókussal. „Jaj, Mikulás, elvesztettem a téli elemózsiámat” panaszolta a mókus.
Mikulás lehajolt, és a varázsdióval megérintette a földet. Abban a pillanatban egy kis kupac mogyoró termett a hó alatt. „Köszönöm, Mikulás, te vagy a legjobb barátom!” csicsergett boldogan a mókus.
Továbbhaladva egy keservesen síró őzikével találkozott. „Nem találom az anyukámat!” zokogta az őzike. Mikulás finoman megsimogatta, és a varázsdióval a fenyőfák közé világított. Nemsokára az anyuka előbukkant a fák közül, és meleg öleléssel fogadta kicsinyét.
A varázsdió tanulsága: ajándékozás szíve
Amikor eljött az este, Mikulás visszatért a házába, és elgondolkodott. „Ez a varázsdió arra tanított, hogy a legszebb ajándékok nem mindig a legnagyobb csomagokban rejtőznek” mormolta maga elé. „A valódi ajándék a figyelem, a szeretet és az összetartozás.”
Azóta Mikulás minden évben nem csak játékokat, hanem meleg szavakat, öleléseket, törődést is ajándékoz a gyerekeknek, még azoknak is, akik messze élnek. Sőt, a manók, az állatok és az egész erdő lakói is megtanulták, hogy a legfontosabb dolog a kedvesség és a szeretet megosztása másokkal.
Így volt, igaz is volt, de talán mégsem egészen. Ez bizony egy mese volt, a Mikulásról és a varázsdióról, amely megtanít minket arra, hogy a legnagyobb ajándék a szív jósága!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
