Egy szép tavaszi reggelen, amikor még harmatcseppek csillogtak a fűszálakon, egy kis cica ébredt fel a kertben. Pöttyösnek hívták, mert fekete bundáját apró fehér foltok tarkították. Pöttyös nagyon kíváncsi volt a világra. Szeretett játszani a virágok között, és mindig barátkozni próbált a kert más lakóival, legyen az tücsök, bogár vagy egy álmos veréb.
Egy napon a cica a naptól melegedő kövön heverészve észrevett valami szokatlant. A felhők mögül kibújt a nap, és hirtelen a kert fölött szivárvány jelent meg. Pöttyös még sosem látott ilyet, a színes ív a fák fölött hajolt át, mintha a földre akarna hajolni.
Micsoda csoda! – suttogta Pöttyös, s máris a szivárvány felé vette az irányt, hogy közelebbről is megnézze.
Hová sietsz ilyen gyorsan? – kérdezte tőle egy barna kismadár, aki a bokorban ült.
Oda, ahol a szivárvány földet ér – felelte Pöttyös izgatottan. – Talán ott megtalálom a világ legszebb kincsét!
A madár csak nevetett, de a cica már el is tűnt a bokrok között.
Ahogy Pöttyös rohant, a kertből egy erdőbe ért. Itt puha moha borította a földet, árnyékot adtak a fák, és minden bokor mögül új kaland leselkedett. Az egyik bokor mögül egy sün bújt elő, aki csodálkozva nézte a siető cicát.
Hova, hova, kis cica? – kérdezte a sün.
A szivárványhoz szaladok! – felelte Pöttyös, s elmesélte, hogy ott szeretné megtalálni a kincset.
A sün barátságosan bólintott.
- Ha valódi kincset keresel, nézz jól körül az úton, mert sok csoda rejtőzik a világban!
Pöttyös hálásan búcsút intett, és tovább szaladt. Az erdőben egy kis patakhoz ért. A víz csillogott, és a szivárvány színei tükröződtek benne. Pöttyös megállt, és hallgatta, ahogy a víz csobog.
Egy béka ugrott elé.
Miért vagy ilyen izgatott, cica? – kérdezte.
A szivárványhoz tartok, ott talán megtalálom a kincset! – felelte Pöttyös.
Az igazi kincs néha pont előtted van – mondta a béka. – Nézd csak, milyen szép ez a patak!
Pöttyös elmosolyodott, majd átugrotta a patakot, és hamarosan elhagyta az erdőt. Egy nagy rétre ért, ahol a szivárvány lába egészen közelinek tűnt. Pöttyös gyorsított a léptein, s végül odaért a szivárvány alá. Ott állt, ahol a színek a földet érintették. A fény úgy ragyogott, mintha apró gyöngyök hullottak volna a fűszálakra.
Hirtelen egy különös hang szólalt meg.
Üdvözöllek, kis cica! – szólt egy tündér, aki a szivárványból lépett elő. – Miért jöttél el idáig?
Meg akartam találni a világ legszebb kincsét – mondta Pöttyös bátortalanul.
A tündér mosolygott.
- Hidd el, a legszebb kincs a szívedben van, és mindenhol ott van, ahol szeretet és jóság lakozik. Nézd csak, mennyi barátod lett az úton, és mennyi szépséget láttál!
Pöttyös visszagondolt a sünire, a madárra, a békára, és mindarra, amit látott. Rájött, hogy valóban, az utazás közben annyi jóságot és szépséget tapasztalt.
- Köszönöm, tündér – mondta hálásan.
A szivárvány lassan elhalványult, a tündér pedig eltűnt. Pöttyös visszaindult a kert felé, szíve tele volt boldogsággal. Útközben újra találkozott barátaival, és örömmel mesélte el nekik a kalandjait.
Mire hazaért, már ott vártak rá a kert lakói. Pöttyös boldogan dorombolt, és tudta, hogy az igazi kincs a szeretet, a barátság és a jókedv, amit másoknak adhatunk.
Így volt, igaz volt, tán mese is volt! Mert a legnagyobb kincs a szeretet, és az, ha nyitott szívvel járjuk a világot.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
