Csiga Csilla reggele és a különös répalátogatás
Volt egyszer egy csigaházban lakó kicsi csiga, akit Csillának hívtak. Csiga Csilla mindennap örömmel ébredt, mert szerette a harmatcseppeket, a zöld leveleket, és legfőképpen a kertjükben növő édes, ropogós répákat. Egy nap, amikor a nap első sugara megcsillant a fűszálakon, Csilla nyújtózott egy nagyot, majd elindult a veteményesbe reggelizni.
„Ma biztosan találok egy csodaszép répát!” – gondolta izgatottan. Lassan csúszott a kert ösvényén, nézelődött, szippantotta a friss reggeli levegőt, és minden bokor mögé bekukucskált.
Egyszer csak észrevette, hogy a legszebb répa, amit kinézett magának tegnap este, furcsán mozog. Mintha megmozdult volna a föld! Csilla közelebb csúszott, és kíváncsian figyelte, mi történik.
Meglepő felfedezés: a répa pattogni kezd
Ahogy figyelte, hirtelen a répa egy nagyot ugrott! Majd még egyet! Csilla megdörzsölte a szemét csigamódra, hátha álmodik. De nem, tényleg pattogott a répa! Először csak kicsit, majd egyre magasabbra ugrott, mintha rugó lenne a föld alatt.
„Hűha, ilyet még sosem láttam!” – kiáltott fel Csilla. „Egy pattogó répa! Most mit csináljak?”
Csilla körülnézett, nem látott senkit, ezért gyorsan odakúszott a répához. De amint hozzáért volna, a répa újra ugrott egyet, és Csilla majdnem elgurult ijedtében.
„Talán álmodom, vagy valaki tréfát űz velem?” – tűnődött hangosan.
Csilla és barátai a pattogó répa nyomában
Csilla úgy döntött, segítséget kér, ezért elindult, hogy megkeresse legjobb barátait: Katica Katát és Ugribugri Nyuszit.
„Kata, Kata, gyere gyorsan!” – szólt oda a bokorhoz, ahol Kata napozott. „Egészen elképesztő dolgot láttam, pattog a répa!”
Katica Kata kikerekedett szemmel nézett rá. „Répa? Pattog? Ilyet még sosem hallottam! Menjünk, nézzük meg együtt!”
Útközben összefutottak Ugribugri Nyuszival is, aki szerette a répákat, de még jobban a kalandokat.
„Engem ne hagyjatok ki! Pattogó répa? Ezt látnom kell!” – ugrándozott vidáman Nyuszi.
Hárman együtt odaértek a veteményeshez, ahol a répa már egészen magasra pattogott. Néha egy fűszál elkapta, néha pörgött is egyet a levegőben.
„Azta, tényleg pattog!” – csodálkozott Kata. „De vajon miért?”
Vajon miért ugrál a répa? A titok nyomozása
Csilla, Kata és Nyuszi elhatározták, hogy kiderítik a titkot. Először megpróbálták megfogni a répát, de az mindig kiugrott a kezükből.
„Lehet, hogy varázslat történt vele?” – aggodalmaskodott Csilla.
Kata megvizsgálta közelebbről a földet. „Nézzétek, itt valami lyuk van!”
Nyuszi beleszagolt a lyukba, és hirtelen hangos kacagásban tört ki.
„Hát persze! Egy kis egércsalád játszik a répa alatt! Ráfutnak a gyökérre, és az ugrik egyet. Így hát nem is a répa pattog, hanem a kis egerek ugráltatják!”
Ekkor előbújt Pici Egér is, aki kissé megszeppenten magyarázta:
„Ne haragudjatok, csak játszani szerettünk volna, nem akartunk senkit megijeszteni!”
Csiga Csilla tanulsága a szokatlan kalandból
Csilla ekkor elmosolyodott, és megsimogatta Pici Egér buksiját.
„Nincs harag, Pici Egér, nagyon ötletes játék volt! De legközelebb szóljatok nekünk is, mi is szívesen játszanánk veletek.”
A kis barátok nevetve összegyűltek, és közösen pattogtatták a répát, míg a nap le nem ment a kertben.
Ettől a naptól kezdve Csilla, Kata, Nyuszi és az egércsalád minden délután együtt játszottak, pattogó répával vagy anélkül. Megtanulták, hogy a furcsa dolgok mögött néha csak egy kis tréfa vagy barátság rejlik, és hogy együtt minden sokkal vidámabb.
Így volt, igaz volt, talán nem is igaz volt, de ilyen csodás mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
