A különleges cica reggele: álomból valóságba
Volt egyszer egy kis cica, akit Mirtillnek hívtak. Mirtill bundája puha volt, mint a nyári felhők, a szeme pedig zölden csillogott, mint a reggeli fű. Egy különös reggelen Mirtill álomból ébredt, de az álom még kicsit ott maradt vele. Az álmában egy aranyló fénycsík simogatta végig a bajuszát, s valaki azt suttogta: „Beszélj hozzám, kis cica!”
Mirtill lassan kinyújtózkodott, és ablakhoz settenkedett. Kint a világ még álmos volt, de a nap már ébredezett, rózsaszín és arany sugarakat küldve a kertbe. A cica érezte, hogy ma valami egészen különleges fog történni vele.
Első találkozása a nappal: kíváncsiság és félelem
Mirtill kiült a párkányra, és elnézett a kert fölött lebegő napra. A szíve gyorsabban dobogott, kicsit félt, de kíváncsi is volt. Vajon lehet beszélni a nappal? Hallja őt egyáltalán?
Az ablak alatt hallotta a madarak csivitelését, ahogy a napfényt ünnepelték. Egy pillanatra Mirtill elbizonytalanodott. „Talán csak a madarak tudnak a naphoz beszélni,” gondolta. Aztán bátorságot gyűjtött, és halkan megszólalt: „Szia, Nap! Itt vagyok, Mirtill vagyok.”
A nap fényesebben kezdett ragyogni, mintha válaszolna. A cica ámulva nézett fel, és érezte, hogy nem is kell hangosan beszélni, elég, ha a szívével szól.
Mit mondhat egy cica a napnak? Titkos párbeszéd
Mirtill csendben figyelt. Egy kis szellő simogatta meg a fülét, mintha a nap küldte volna üzenetét: „Üdvözöllek, Mirtill! Mi járatban vagy ma reggel?”
A cica meglepődve pislogott. Aztán bátorságot vett, és az ablakon keresztül halkan suttogta: „Azért beszélek hozzád, mert szeretném tudni, miért vagy olyan fényes és meleg. Mindig mosolyt csalsz a kertbe, a virágok is boldogabbak tőled.”
A nap szelíden válaszolt: „Azért ragyogok, hogy örömet hozzak mindenkinek. Te is fontos vagy nekem, Mirtill. Azért küldöm a fényeimet, hogy játszhass, ugrándozhass, s érezd, milyen jó élni.”
A cica kíváncsian folytatta: „És ha felhők jönnek, akkor is itt vagy?”
A nap mosolyogva üzent vissza: „Igen, mindig itt vagyok, csak néha elbújok a felhők mögé, hogy az eső cseppjei megitathassák a földet és a virágokat. De soha nem hagylak egyedül.”
A nap válasza: fény és melegség, mint ajándék
Mirtill boldogan dorombolt, és érezte, ahogy a nap melege átjárja a bundáját. A kertben a virágok is kinyíltak, a madarak vidáman énekeltek. A cica egy kicsit hunyorított a fényben, és azt gondolta: milyen jó, hogy a nap ilyen kedves és gondoskodó.
A nap még egyszer szólt: „Mindig figyellek titeket odalentről. A szeretetem mindenkihez eljut: kiscicához, madárkához, virághoz, fához. Ha valaha szomorú vagy, nézz rám, és emlékezz, hogy nem vagy egyedül.”
Mirtill picit el is érzékenyült. Olyan jó érzés volt tudni, hogy a nap akkor is vele van, amikor épp nem látja. A cica úgy döntött, hogy minden reggel köszön a napnak, hogy meghálálja a sok fényt és meleget.
A cica tanulsága: barátság az égbolt ragyogásával
Attól a naptól fogva Mirtill minden reggel kiült az ablakpárkányra, és boldogan köszöntötte a napot. Tudta, hogy a barátság nem csak a cicák és emberek között lehet, hanem bárkivel, aki jót akar. Mirtill megtanulta, hogy ha nyitott szívvel fordul mások felé, akkor csodálatos dolgok történhetnek.
A cica már nem félt a sötétebb napokon sem, mert tudta, hogy a nap akkor is ott ragyog valahol, és előbb-utóbb újra mosolyog majd rá. Megtanulta, hogy a szeretet és a kedvesség mindig megtalálja az utat, még a legnagyobb felhők mögött is.
Így történt hát, hogy Mirtill, a különleges cica, megtanult barátkozni a nappal, és ezzel egy kicsit jobb hellyé tette a világot.
Így volt, úgy volt, igaz volt, talán mégsem, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
