A kíváncsi cica álma: hogyan kezdődött minden
Volt egyszer egy kicsi, szürke cica, akit Misinek hívtak. Misi egy nagy kertben élt a családjával, ahol minden nap új kalandokat talált ki magának. Egyik reggel, mikor a nap sugarai finoman cirógatták a bajuszát, Misi felnézett az égre, és észrevette, ahogy a madarak könnyedén, boldogan repülnek az ágon innen az ágra oda.
„De jó lehet repülni!” sóhajtott fel hangosan.
A kertben éppen ott játszott vele legjobb barátja, a kicsi pöttyös kutyus, Zorka.
„Mit nézel, Misi?” kérdezte Zorka, miközben a farkát csóválta.
„Azt szeretném, ha én is tudnék repülni, mint a madarak! Szerinted lehetséges?” kérdezte kíváncsian a cica.
Zorka elgondolkodott, majd így szólt: „Nem tudom, de miért ne próbálnád meg?”
Első próbálkozások a repüléssel a kertben
Misi tele lett lelkesedéssel. Az első ötlete az volt, hogy felszalad a kert legnagyobb fájára, és onnan próbál elrugaszkodni, hátha sikerül átrepülnie a bokrok felett. Felmászott gyorsan, de amikor lenézett, egy kicsit megijedt.
„Talán túl magas…” dünnyögte, de közben próbálta nem mutatni a félelmét Zorkának, aki lent aggódva nézte.
„Vigyázz magadra, Misi! Ha nem sikerül, akkor is ügyes vagy!” bátorította Zorka.
Misi vett egy nagy levegőt, és elrugaszkodott. Egy pillanatra úgy érezte, mintha tényleg repülne, de aztán puha pukkanással a bokrok közé pottyant.
„Jól vagy?” rohant oda Zorka.
„Jól, csak egy kicsit összekócolódtam” nevetett Misi, miközben kipiszkálta a leveleket a bajuszából. „De nem adom fel!”
Barátok és segítők: ki támogatja a cicát?
Délután a kert többi lakója is meghallotta, hogy Misi repülni akar. Odaszaladt hozzá Móric, a bölcs sün, és Ilonka, a jámbor veréb.
„Misi, a cicák nem tudnak repülni, de nagyon bátor vagy, hogy próbálkozol” mondta Móric.
Ilonka pedig így szólt: „Én tudok néhány trükköt, hogy hogyan lehet szárny nélkül is magasra ugrani! Megmutassam?”
Misi örömmel fogadta a segítséget. A következő napokban Ilonka megtanította neki, hogyan ugorjon át nagy köveken, hogyan használja a farkát egyensúlyozásra, és hogyan érkezzen puhán a földre.
Az akadályok leküzdése és a bátorság jelentősége
Minden ugrás után Misi egyre ügyesebb lett, de néha még mindig elesett vagy megcsúszott. Ilyenkor Zorka mindig mellette volt, hogy felsegítse.
„Ne csüggedj, Misi! Nézd, már mennyit fejlődtél!” mondta buzdítóan a kutyus.
Misi rájött, hogy bár nem tud úgy repülni, mint a madarak, de egyre nagyobbat tud ugrani, és egyre bátrabb lett. A kert minden sarkában kipróbálta magát. Volt, hogy a bokrok között kellett átszökkennie, máskor egy faágra ugrott fel Ilonka példáját követve.
Egy napon, amikor már a legmagasabb kőre is fel tudott ugrani, az egész kert tapsolt neki. Móric így szólt:
„Látod, Misi, az igazi repülés nem csak a szárnyakról szól, hanem arról, hogy mersz álmodni, bátran próbálkozol, és sosem adod fel!”
Mit tanult a cica az álma megvalósítása közben?
Misi boldogan heveredett le barátai mellé. Megtanulta, hogy nem mindig az a legfontosabb, hogy pontosan olyanok legyünk, mint mások, hanem az, hogy kitartóan kövessük az álmainkat, és merjünk segítséget kérni.
Zorka megsimogatta Misi fejét.
„Büszke vagyok rád, Misi! Mindig jó veled lenni, mert sosem félsz kipróbálni valami újat, és másokat is bátorítasz.”
Misi rámosolygott barátaira. Tudta, hogy nem tud repülni, de mégis szabadnak és boldognak érezte magát. Az igazi varázslat a szívében volt, és a barátaiban, akik mindig mellette álltak.
Így történt hát, hogy a kíváncsi cica, aki repülni akart, megtanulta: a szeretet és a barátság az igazi szárnyak, amelyekkel bárhová eljuthatunk.
Így volt, igaz is volt, mese volt – talán nem is egészen igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
