A pillangó álma: vágy a napfény felé
Volt egyszer egy kis pillangó, akit Bellának hívtak. Bella egy varázslatos réten élt, ahol mindig nyíltak a virágok, s a szivárvány minden színében pompáztak a szirmok. Minden nap, amikor felkelt a nap, Bella a szárnyait bontogatta, és elmerengve nézte a fényes égboltot.
– Milyen messze lehet a nap? – kérdezte egy reggel a mellette szálló méhecskétől.
– Nagyon-nagyon messze, Bella – zümmögte a méhecske mosolyogva. – Oda nem repülhetünk, nekünk itt vannak a virágok!
De Bella szíve tele volt kíváncsisággal és vággyal. Úgy érezte, ha egyszer közelről is láthatná a napot, talán megtudná, miért olyan meleg és ragyogó.
Az első szárnycsapások a reggeli fényben
Egy napon Bella elhatározta, hogy megpróbál közelebb repülni a naphoz. Hajnalban, amikor a harmatcseppek még csillogtak a fűszálakon, szelíden kibontotta színes szárnyait, és óvatosan felszállt a rét fölé.
– Sok szerencsét, Bella! – kiáltotta utána egy katicabogár.
– Vigyázz magadra! – integetett egy kis fűszálról a tücsök.
Bella bátor volt, de egy kicsit félt is. Ahogy repült, a nap sugarai aranyszínben ragyogtak előtte, s a szellő játszani kezdett a szárnyaival.
Út a magasba: találkozások és tanulságok
Ahogy egyre magasabbra emelkedett, találkozott egy bölcs bagollyal, aki éppen a fán szundikált.
– Hová repülsz ilyen korán, kicsi pillangó? – kérdezte a bagoly álmos hangon.
– A naphoz szeretnék repülni, mert látni akarom, milyen közelről a fénye – felelte Bella.
– A nap nagyon forró és távoli. Az igazi szépség sokszor közelebb van, mint gondolnád – mondta a bagoly és újra lehunyta a szemét.
Bella elgondolkodott, de a kíváncsisága erősebb volt. Tovább repült, és találkozott egy fecskével.
– Gyere velem inkább a tóhoz! – csiripelte a fecske vidáman. – Ott rengeteg finom nektárt találsz, és a víz tükrében is gyönyörűen ragyog a nap.
– Köszönöm, de most muszáj folytatnom az utam – felelte Bella, és tovább szállt.
A nap közelében: kísértés és veszély
Ahogy egyre magasabbra ért, a fény egyre erősebb lett, és a levegő is melegebb. Bella szárnyai kicsit fáradni kezdtek, de ő mégsem adta fel. Már majdnem úgy érezte, hogy eléri a napot, amikor hirtelen megcsapta a forró szél.
– Ó, milyen meleg van itt! – sóhajtotta.
Hirtelen egy nagy madár suhant el mellette.
– Mit keresel ilyen magasan, kis pillangó? – kérdezte a madár.
– A napot akartam látni – felelte Bella lihegve.
– Vigyázz, mert itt fenn könnyen elveszhetsz, és a nagy melegtől a szárnyaid is megsérülhetnek – figyelmeztette a madár kedvesen.
Bella ekkor rádöbbent, milyen veszélyes is, ha túl messzire megyünk, csak azért, mert valamit nagyon akarunk látni. Eszébe jutottak a réten élő barátai és a virágok, amiket annyira szeretett.
– Talán ideje visszatérnem – gondolta.
Visszatérés: a pillangó új szemmel látja a világot
Bella óvatosan megfordult, és lassan visszaszállt a rétre. Ahogy ereszkedett, látta, hogy a napfény a virágokon is csillog, és minden, amit otthagyott, még szebbnek tűnt.
– Bella, visszatértél! – örvendeztek a barátai.
– Igen! Most már tudom, hogy a legnagyobb fényesség sokszor ott van, ahol a szeretet és a barátság lakik. Nem kell messzire menni, hogy igazán boldogok legyünk – mondta mosolyogva.
A rét lakói körbeállták Bellát, mindenki örült, hogy visszatért hozzájuk. Ettől a naptól kezdve Bella már nem vágyott messzire, hanem boldogan élvezte a közös játékokat, a virágok illatát és a nap melegét, ami ott ragyogott velük mindennap.
Így volt, úgy volt, ez egy mese volt, amely talán nem is volt igaz, de a szeretet és jóság mindannyiunk szívében ott ragyog, mint a napfény Bella szárnyán!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
