Az ismeretlen láp mélyén, messze a fák sűrűjében és a sás levelek között, élt egy különös kis béka. Őt Fricinek hívták, és mindenki úgy tartotta, hogy ő a legbátrabb béka a környéken. Frici sosem félt semmitől, bármilyen sötét volt az éjszaka, bármilyen nagyot dörgött az ég, vagy bármilyen hangosan brekegett a szomszédos tavon a rémisztő Vízililiom Szörny, ő mindig csak nevetett egyet, és tovább ugrált.
Egy napon Frici mamája aggódva nézte fiát. – Frici, biztos, hogy nem félsz sohasem? – kérdezte tőle egy esős reggelen. – Nem bizony! – felelte Frici teli szájjal, mert éppen egy finom szúnyogreggelit majszolt. – Tudod, anya, ha félsz valamitől, nem tudod igazán megismerni. Én meg szeretek mindent megismerni!
A láp többi békája csodálattal nézett Fricire. Volt ott egy kicsi, sárga foltos béka, akit Pankának hívtak, és ő mindig Frici nyomában járt. – Mesélj, Frici, hogy lehet, hogy te sosem félsz? – kérdezte egy délután, miközben a nádszálak között bujkáltak. – Egyszerű! Mindig hiszek abban, hogy a jó dolgok várnak rám, még ha valami ijesztő is – mondta Frici, és kacsintott Pankára.
Egy napon különös dolog történt a lápban. Az árnyak egyre hosszabbak lettek, és furcsa morajlás hallatszott a mocsár széléről. – Valami közeleg! – suttogta Panka. – Menjünk, nézzük meg! – mondta Frici, és máris ugrani kezdett a hang irányába. A többi béka azonban félve húzódott össze a nádasban.
Ahogy közelebb értek, megláttak egy nagy, eltévedt sünit, aki beakadt egy sűrű gyökérbe. Szegény süni sírdogált. – Segítség! Nem találok haza, és félek! – sopánkodott. Panka megborzongott a félelemtől, de Frici bátran odauszott hozzá. – Ne félj, segítünk! – mondta, és ügyes kis lábaival kivarázsolta a süni tüskéit a gyökér közül. – Köszönöm, bátor béka! – hálálkodott a süni, és elindult hazafelé.
Másnap újabb kaland várt Fricire. Egy vihar tépte ág zuhant a láp közepére, éppen ott, ahol a legédesebb szúnyogok repdestek. – Oda nem megyek, ott lakik a Gólyalábú Szörny! – suttogták a békák. De Frici most is csak legyintett. – Nincs is olyan, hogy Gólyalábú Szörny! – mondta, és máris ugrált a kidőlt fa felé. Panka reszketett, de követte barátját. És mit találtak? Egy csapat kóbor egeret, akik elbújtak az ágon a vihar elől.
– Gyertek, segítek visszavinni benneteket a rétre, ahol biztonságban laktok! – ajánlotta Frici. Az egerek boldogan ugrándoztak utána. – Te vagy a legbátrabb béka, akit valaha ismertünk! – csipogták.
A lápban hamar elterjedt a hír: Frici, a béka, nem ismer félelmet, de tud szeretni és segíteni. – Frici, mondd meg, hogy lehetek én is olyan bátor, mint te? – kérdezte Panka egy este, amikor már mindenki csendesen pihent. – Nem kell sosem félned? – Frici elmosolyodott. – Néha én is félek, Panka. De tudod, mi a titok? Ha szereted a barátaidat, és segítesz másokon, a félelem eltűnik, és csak a jó marad. Akkor is megteszed, amit kell, még ha egy picit félsz is.
Azóta Panka és a többi béka is bátrabban nézett szembe a láp kalandjaival. Ha valaki bajban volt, segítettek neki. Mindenki megtanulta, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy sosem félsz, hanem azt, hogy a szeretet és a jóság fontosabb, mint a félelem.
Így telt az idő az ismeretlen láp mélyén, ahol Frici, a béka, aki sosem félt, megtanította a többieket a barátság, a segítőkészség és a szeretet erejére.
Így történt, így volt, így nem volt, ez egy ilyen mese volt! Sosem félni élni, hanem szeretetben, jóságban: ez a legnagyobb bátorság.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
