Béka Bella különös kalandja a tóparton kezdődik
Béka Bella egy kis, zöld levelibéka volt, aki a nagy, csillogó tavacska partján lakott. Minden reggel, amikor a nap első sugarai megérintették a vizet, Bella boldogan ugrándozott a harmatos fűben. Egyik reggel azonban valami szokatlant vett észre. A tópart szélén, a sűrű nádas mögött különös, meleg fény derengett. Bella kíváncsi természete nem hagyta nyugodni.
Ahogy közelebb araszolt, halk susogást hallott. – Vajon mi lehet az a ragyogás? – tűnődött hangosan. Az öreg teknős, Tóbiás, aki éppen a parton pihent, odaszólt neki: – Bella, vigyázz, a nádas mélye tele van titkokkal! De Bella csak mosolygott, és azt felelte: – Ne aggódj, Tóbiás! Csak körülnézek, és hamarosan visszaugrálok.
A fényvirág titokzatos ragyogása felkelti Bella figyelmét
Bella óvatosan beugrott a nádas közé. Ahogy egyre beljebb haladt, a különös fény egyre erősebben világított. Hirtelen előbukkant egy csodálatos virág, amelynek szirmai ragyogtak, mintha ezer apró csillagból szőtték volna. Bella szája is tátva maradt a csodálkozástól.
– Ki vagy te, kedves virág? – kérdezte bátortalanul. A virág lágy hangon válaszolt: – Én vagyok a fényvirág, a tó varázslatos lakója. De most nagy bajban vagyok. A szirmaim lassan elhalványulnak, mert elvesztettem a fényem forrását.
Bella megsajnálta a fényvirágot, és azonnal segíteni akart neki. – Mondd el, mit tehetek érted? – kérdezte határozottan.
Barátság és bátorság: Bella útja a sűrű nádasban
A fényvirág így szólt: – Csak akkor ragyoghatok újra, ha valaki önzetlenül segít nekem. Ott, ahol a nádas legsűrűbb, él egy szomorú kis csiga, Csillag. Ő őrzi a varázslatos harmatcseppet, ami visszaadhatja a fényemet. De Csillag fél az egyedülléttől, és még sosem adta oda a harmatcseppet senkinek.
Bella elhatározta, hogy megkeresi Csillagot. Bátor szívvel vágott neki a sűrű nádasnak, ahol a levelek összebújtak, és csak néhány napsugár szűrődött át. Útközben találkozott egy pici halacskával, aki így szólt: – Bella, vigyázz, nehogy eltévedj! Ha kell, mutatok egy rövidebb utat.
– Köszönöm, Halacska! – ugrándozott Bella, és a kis hal útmutatását követve hamarosan meg is találta a csigát.
A próbatétel: hogyan segíthet Bella a fényvirágnak?
Csillag, a kis csiga, szomorúan üldögélt egy vastag levélen. Bella megsimogatta a hátát. – Szia, Csillag! A fényvirágnak nagy szüksége lenne a varázsharmatodra. Segítenél neki?
Csillag sóhajtott. – Sokan csak a harmatért keresnek fel, de senki sem játszik velem vagy marad beszélgetni. Bella odakuporodott mellé, és így válaszolt: – Ha odaadod a harmatot, utána szívesen maradok veled, és mesélek a tóról meg a barátaimról.
A kis csiga meglepődött, de boldogan odaadta a varázslatos harmatcseppet. Bella gyengéden a hátára helyezte, és megígérte Csillagnak, hogy visszatér hozzá.
Béka Bella és a fényvirág tanulsága mindannyiunknak
Bella visszasietett a fényvirághoz, aki izgatottan várta. – Itt a harmatcsepp, fényvirág! – mondta lelkesen. Amint a harmatcsepp a virág szirmaira hullott, a fényvirág újra ragyogni kezdett, gyönyörűbb lett, mint valaha.
– Köszönöm, Bella! A barátságod és jóságod visszahozta a fényemet – hálálkodott a virág. Bella boldogan nevetett, és így szólt: – Mindenki boldogabb, ha segít és szeret másokat!
Ezután Bella visszament Csillaghoz, és együtt játszottak a tó partján. A kis csiga végre nem volt egyedül, és mindketten tudták, hogy a jóság és a szeretet a legfontosabb a világon.
Így történt, hogy Béka Bella a barátságával és bátorságával nemcsak a fényvirágnak, hanem egy magányos kis csigának is segített. Hiszen így volt, úgy volt, lehet, hogy igaz is volt, lehet, hogy csak mese volt – de a szeretet és a jóság mindenütt fényt gyújt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
