Egy különleges kutya története: mindig mosolygott
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros szélén egy takaros, sárga ház, ahol élt egy kutyus, akit mindenki csak Mosolygósnak hívott. Nem véletlenül kapta ezt a nevet: Mosolygós mindig, de tényleg mindig mosolygott! Még akkor is, ha esett az eső, vagy fújt a szél, az ő szája sarkában ott bujkált egy kedves, vidám mosoly.
Mosolygós egy csodálatos családnál lakott: Lilla a kislány, Dani a kisfiú, és az apukájuk, valamint anyukájuk voltak a gazdái. A gyerekek nagyon szerették Mosolygóst, aki minden reggel farkcsóválva futott az ágyukhoz, hogy vidám puszival ébressze őket. A szülők is szerették, mert a kutyus jelenléte mindig örömmel töltötte meg a házat.
Az első pillanattól kezdve boldogságot sugárzott
Az első nap, amikor Mosolygóst a menhelyről hazavitték, már a kapuban mosolygott, és boldogan nyalta meg Lilla kezét. Lilla akkor megkérdezte:
– Anya, szerinted miért mosolyog ennyire ez a kutya?
Az anyukája elmosolyodott:
– Talán örül, hogy végre otthonra talált nálunk.
Mosolygós nem csak a családot tette boldoggá. A környékbeli gyerekek is meglátogatták őt, hogy megsimogassák, labdázzanak vele, vagy csak nézzék, ahogy mosolyog. Mindenki érezte, hogy Mosolygósból béke és szeretet árad.
Miért mosolygott folyton ez a kedves négylábú?
Egy őszi délután Lilla és Dani a kertben játszottak Mosolygóssal. Egyszer csak Dani aggódva kérdezte:
– Lilla, szerinted Mosolygós nem szomorú soha?
Lilla leült a kutya mellé, és megsimogatta a fejét.
– Szerintem ő tudja, hogy mindig van miért örülni. Akkor is, ha esik, akkor is, ha fúj. Hiszen itt vagyunk neki, szeretjük, van hol aludnia, és mindig játszunk vele.
Mosolygós ekkor nagyot vakkantott, és a lábukra dőlt. Mintha csak értené, miről beszélnek, még szélesebben mosolygott.
A napok teltek-múltak, és Mosolygós mosolya sosem tűnt el. Ha valaki szomorú volt, odament hozzá, és puha orrával bökdöste, amíg az illető is el nem mosolyodott. Így lett Mosolygósból a környék legjobb barátja és boldogsághozója.
Hogyan változtatta meg gazdái életét a mosolya
Egy téli napon Lilla szomorúan érkezett haza. Elvesztette a kedvenc hajcsatját az óvodában, és senki sem találta meg. Mosolygós azonnal odaugrott hozzá, fejét Lilla térdére hajtotta, és halkan nyüszített.
– Ó, Mosolygós, te mindig mosolyogsz… – mondta Lilla, és könnyeit törölgette.
Mosolygós ekkor felemelte a fejét, mintha azt mondaná: „Minden rendben lesz!” Lilla elnevette magát, mert a kutya annyira vicces arcot vágott.
Idővel az egész család megtanulta, hogy a legrosszabb napokon is érdemes keresni valami apró örömöt. Ha valaki fáradtan, elkeseredetten tért haza, elég volt csak egy pillantást vetni Mosolygósra, és máris könnyebb lett a szívük.
A kutya mosolyának üzenete mindannyiunknak
Egy tavaszi napon a szomszéd néni, Marika néni is átjött hozzájuk. Fáradt volt, mert egész nap a kertben dolgozott.
– Jaj, de jó lenne egy kis vidámság! – sóhajtotta.
Mosolygós odasétált hozzá, és szinte táncolva kezdett ugrálni előtte, miközben mosolygott. Marika néni nevetni kezdett, és azt mondta:
– Te vagy a világ legkedvesebb kutyája, Mosolygós! Bárcsak mindenki ilyen lenne!
Onnantól kezdve mindenki tudta, hogyan lehet egy kicsit jobbá tenni a világot: csak mosolyogni kell, és jó szívvel fordulni mások felé.
Így történt, hogy Mosolygós, a mindig mosolygó kutyus, megtanította az embereket a szeretetre, a türelemre, és arra, hogy a legapróbb dolgokban is meg lehet találni a boldogságot.
Hát így volt, igaz volt, talán mese volt, talán nem. De akárhogy is, Mosolygós kutya mosolya ott él mindannyiunk szívében!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
