Az első találkozás a bátor kiscicával
Volt egyszer egy faluvégi házikó, ahol egy apró, fehér-pettyes cica született. A neve Mimi volt, és már alig hogy kinyitotta a szemét, mindenki tudta: ez a cica különleges. Az emberek és az állatok is észrevették, hogy Mimi sosem reszketett, sosem bújt el, bármilyen zaj, villámlás vagy furcsa idegen jött is a közelbe.
Egy verőfényes reggelen a ház gazdasszonya, Marika néni a kertben dolgozott, amikor meghallotta, hogy valami halkan nyávog mellette. Lenézett, és látta, ahogyan Mimi a lábához dörgölőzik, majd minden félelem nélkül felpattan a kapu tetejére.
– Jaj, Mimi, vigyázz, le ne ess! – kiáltotta Marika néni.
– Ne aggódj, Marika néni, én nem félek! – mintha csak ezt mondta volna Mimi vidám pofácskájával, és már ugrott is egy másik kerítésre.
Hogyan mutatta meg félelem nélküli természetét
Nem telt el nap, hogy Mimi ne lepett volna meg valakit a bátorságával. Amikor az udvar végében a fű között megmozdult a sündisznó, a többi kiscica azonnal szétszaladt. Mimi azonban odaosont, óvatosan körbeszaglászta, majd barátságosan megszólította:
– Szia, Sünike! Mit keresel errefelé?
A sündisznó először meglepődött, de aztán barátságosan válaszolt:
– Csak eleséget keresek, ne haragudj, ha megijesztettem a barátaidat!
– Nem ijedtek meg, csak ők nem olyan bátrak, mint én – nyávogott büszkén Mimi, és leült Sünike mellé, hogy együtt keresgéljenek tovább.
Később, amikor egy hirtelen mennydörgés csattant fölöttük, mindenki fedezéket keresett – de Mimi csak a felhőket nézte, és vidáman ugrándozott a pocsolyákban.
Az udvar felfedezése és a kihívások
Ahogy Mimi nőtt, egyre kíváncsibb lett. Egy nap elhatározta, hogy átkel az óriási, bokrokkal benőtt udvaron, amelyről azt mondták, hogy ott lakik a nagy, morcos kutya, Bátor. A testvérei óva intették:
– Mimi, ne menj oda, Bátor biztosan megugat!
– Az nem baj – felelte Mimi. – Ha barátságos leszek, talán ő is az lesz.
Mimi bátran átsétált a bokrok között, míg csak meg nem látta Bátort. A nagy kutya tényleg morcosnak tűnt, de Mimi kedvesen odaköszönt:
– Jó napot, Bátor! Játszunk együtt?
Bátor először csak morgott, de Mimi nyugodtan leült mellé, és mesélni kezdett a napjairól. Bátor egyre csendesebb lett, majd végül farokcsóválva odabújt Mimihez.
– Te tényleg nem félsz semmitől? – kérdezte csodálkozva.
– Nem, mert hiszek abban, hogy mindenki lehet jó barát – mondta Mimi, és innentől kezdve együtt játszottak minden délután.
Barátságok születése bátorság révén
Mimi bátorsága híre ment az udvarban. Egyre több állat keresett társaságot, még a félénk egér, Egérke is odamerészkedett egy nap:
– Mimi, játszhatok veletek?
– Persze! – nyávogott Mimi boldogan, és máris egy új barátság született.
Sokszor megesett, hogy Mimi segített másoknak leküzdeni félelmeiket. Amikor a kismadár, Csipi először esett le a fészekből, Mimi ott termett mellette.
– Ne félj, segítek visszamászni! – nyugtatta, és együtt visszataláltak a fészekhez.
Mit tanulhatunk a sosem félő cicától
Az egész falu megszerette Mimit. Nemcsak azért, mert bátor volt, hanem mert bátran segített másoknak, és mindig kedves tudott maradni, akkor is, ha valaki elsőre ijesztőnek tűnt. Mimi megtanította az állatoknak és az embereknek egyaránt, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy sosem félünk, hanem hogy szeretettel és jósággal közeledünk mindenkihez, és segítünk egymásnak.
Így volt, igaz volt, talán mese is volt, de Mimi bátorsága örökre példát mutat mindenkinek, aki szívében szeretne jónak és bátornak lenni.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
