Bajszos cica egy szép, napsütéses reggelen ébredt fel a padlásszobában. Nyújtózott egy nagyot, bajuszát megpödörte, majd kíváncsian körbenézett. Sosem járt még a padlás sarkában, mert mindig azt mondták neki, hogy ott csak régi, poros dobozok vannak, semmi érdekes.
De most valami különös fény pislákolt onnan. Bajszos cica lassan, óvatos léptekkel közelítette meg a sarokban álló öreg, nyikorgó ládát. Ahogy elhúzta a tetejét, csodálkozva vette észre, hogy egy régi, aranyszínű lámpás bújt meg az egyik sarokban.
– Vajon mi lehet ez? – suttogta cica, és óvatosan megérintette a lámpást.
A lámpás hirtelen fényesen felragyogott. Bajszos cica ijedten hátraugrott, de a kíváncsisága erősebb volt, mint a félelme. Lassan visszalépett, és kifújta a port a lámpásból. Ekkor halk hang szólalt meg:
– Ki ébresztette fel az álmomat? – kérdezte egy vékony, kedves hang.
Bajszos cica meglepetten nézett körül, de nem látott senkit.
– Én voltam, Bajszos cica vagyok. Ki vagy te? – kérdezte bátortalanul.
– Én vagyok a lámpás szelleme – felelte a hang, miközben egy kicsi, sziporkázó fénycsóva jelent meg a levegőben.
– Ó, te vagy az! – Bajszos cica örömmel nézte a sziporkát. – Te is szeretsz játszani?
A lámpás szelleme halkan nevetett.
– Nagyon régen játszottam már bárkivel, de most boldogan játszanék veled. Ám előtte teljesítek egy kívánságot, mert te találtál rám.
Bajszos cica szeme felcsillant. Sokat gondolkodott, mit kívánjon. Végül megszólalt:
– Azt szeretném, hogy mindenki boldog legyen a házban, még a morcos kutya is!
A lámpás szelleme mosolyogva bólogatott. Egy pillanat alatt csodás, meleg fény töltötte be az egész házat. Mindenki, még a morcos kutya is, mosolyogva futott Bajszos cica elé.
– Lám, milyen jó kívánság! – mondta a szellem. – A boldogság mindig jó választás.
Aznap este Bajszos cica és a lámpás szelleme együtt csodálták a csillagokat az ablakból. Beszélgettek, nevettek, és még egy kis dalocskát is költöttek.
– Szeretném, ha a barátom lennél – mondta Bajszos cica halkan.
– Én is szeretnék a barátod lenni – válaszolta a szellem, és egy aprócska ölelést küldött fénysugárban.
Azóta Bajszos cica és a lámpás szelleme elválaszthatatlan barátok lettek. Mindig segítettek egymásnak, és amikor valaki szomorú volt a házban, együtt vidították fel.
Egy nap Bajszos cica azt mondta:
– Menjünk el a világba, és segítsünk másoknak is boldogabbá válni!
A lámpás szelleme beleegyezett, így együtt indultak útnak. Ellátogattak a szomszéd házba, ahol egy kismadár szomorkodott, mert elvesztette a fészkét. Bajszos cica segített új fészket keresni, a lámpás szelleme pedig gyönyörű fényével megvilágította az utat.
Azután találkoztak egy kis nyuszival, aki félve bújt meg a bokor alatt, mert sötét volt. Bajszos cica odament hozzá, és kedvesen megsimogatta. A lámpás szelleme fényével elűzte a sötétséget, így a kis nyuszi bátran előbújt.
Bajszos cica és a lámpás szelleme mindenhol jót tettek. Ahol megjelentek, ott mosoly, szeretet és béke költözött a szívekbe. Bajszos cica megtanulta, hogy a legnagyobb csoda az, ha másokat is boldoggá tud tenni.
És így Bajszos cica sosem unatkozott többé, hanem minden nap újabb és újabb jócselekedettel tette szebbé a világot.
Így volt, vagy talán nem is volt, de ilyen szép volt ez a mese! A szeretet és a barátság mindennél fontosabb, és ha jót teszel másokkal, a világ is jobb hely lesz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
